Seite - 371 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

371 kézügyben valának. Ugy a korona, valamint az adománynyerők is ipar- kodtak, hogy birtokaikból jövedelmet húzhassanak. E végből egyes erdő- részeket vállalkozóknak osztottak ki, kiket a németek közt schultheisz, schulze, a szlávok közt pedig kenéz (knaz) névvel neveztek, oly föltétellel, hogy ezek lakosokat szerezzenek oda, kik az erdőt mint pásztorok vagy mint földmívelők jövedelmezővé tegyék s a földesuraságnak bizonyos meg- szabott adót fizessenek. Az ilyen adókat a schulze vagy kenéz hajtotta be, ki Szerb harezosok a rigómezei második ütközetben. egyszersmind bírája is volt az új telepeknek, s szolgálatáért néhány szabad telket s egyéb haszonélvezeteket kapott jutalmúl. Az ilyen birtokok és haszonélvezetek scultetiáknak vagy keneziatusoknak neveztettek, s atyáról fiúra öröklődtek át. Ekképen népesíttettek be s tétettek jövedelmezőkké a kárpáti és erdélyi lakatlan erdők. A Kárpátokban szlávok, leginkább ruthének (russin), Erdélyben pedig Bulgáriából ide költözött pásztorok, kiváltképen oláhok voltak az új települők. Ezeket az oláhokat a korona eleinte saját embereinek tekintette, kik juhaikból minden ötvenedik darabot beszolgál- tatták neki: ez volt az úgy nevezett quinqucigcsiwia (ötvened) vagy oláh-adó egészen a XVI. század elejéig. Midőn pedig a korona magánosoknak is 47*