Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

374 nyok, a cseh tartományok egyeteme és a magyar korona országai —, melyek idők folytán egy dynastia alatt tömörülvén, léteit adtak a mai osztrák-magyar monarchiának, ez újkori nagyhatalomnak. Mindenekelőtt az Ennstől keletre fekvő vidék népesült be ismét. Azon- ban az újra helyreállított Ostmark, melynek azután nem sokára „Österreich44 (Ostirrichi) lett a neve, eleintén még kiformálatlan és gyönge vala. Határa keleten még sokáig bizonytalan maradt s legalább kezdetben még nem terjedt a Bécsi Erdőig, a meddig a határkerület a frank korban ért. Csakis a Babenbergiek családjának, melynek ősét, Lipótot (Luitpoldot) II. Ottó császár e határkerület hűbéri birtokosává tette (976), jutott osztályrészéül, hogy az akkori császároktól segéltetve, e tartományt egészen a mai határáig elfoglalja. Egyébiránt úgy látszik, hogy e határkerület eleintén a bajor herczegségtől szintén függésben volt. Ez a viszony azonban fölbomlott már még a Babenbergiek alatt, kiknek e mellett a Staufiakkal való közeli rokonság, meg ez utóbbiaknak a Welfckkel való ellenségeskedése is hasz- nukra vált. Mikor ugyanis III. Konrád király a „kevély" Welf Henriktől a szász és a bajor herczegségeket elvette, emezt mostoha testvérének, IV. Lipót osztrák őrgrófnak, nem sokára pedig ennek korai halála után ugyancsak e Lipót testvérének, Jasomirgott Henrik őrgrófnak adományozta. Ez ugyan, mikor az új császár, rőt szakállú Frigyes a Welfekkel kibékült, kénytelen lett Bajorországról lemondani; ezért azonban más felől gazdag kártérítést kapott. Ugyanazon a regensburgi országgyűlésen (1156), melyen Jasomirgott Henrik hét év multán a bajor herczegséget Oroszlán Henriknek visszaadta, ennek kezéből a császár nevében két zászlócskák kapott vissza, mint jelképeit a határkerületnek és az ahhoz tartozó három grófságnak. Egyszersmind az Ostmark herczegséggé emeltetett, még pedig szokatlan kiváltságokkal ellátva. Ezzel természetesen a Bajorországtól való függés is megszűnt. Ausztria attól kezdve önálló birodalmi területté lett, mely az ugyanekkor részére engedett szabadalmak révén jelentékeny kifejlődés csiráit rejté magában. Az új herczegség azonban határozott középpontot követelt, miül mindenekelőtt Bécs volt alkalmas, mely voltaképen csak Jasomirgott Henrik alatt lépett be, egyszersmind a keresztes hadjáratoktól is kedve- zőleg segéltetve, a történelembe. Majd, miután már Szent Lipót a kahlen- bergi várkastélyt választá székhelyévé, Henrik a fejedelmi lakot Bécsbe és a tartomány súlypontját keletre tette át.