Seite - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

378 jának jellemvonásává lett. jámbor lelkülete, okossága és mérsékeltsége, igazságszeretete, nemes lovagiassága, sőt sok tekintetben alakja is öröklővé vált családjában. Rudolf uralkodása kezdetétől fogva kötelességének tekintette, hogy a Staufiak bukása óta a birodalomtól jogtalanul elidegenített birtokokat ahhoz ismét visszaszerezze. Ilyenek voltak különösen azon tartományok, melyeket az időközi uralom idején Ottokár ragadott magához. Rudolf tehát követelte Ottokártól, hogy e tartományokat adja vissza a birodalomnak, örökös tartományait pedig, Cseh- és Morvaországot, miként a szokás megkívánta, ő tőle vegye hűbérül. Minthogy pedig Ottokár három- szori fölhívásra sem engedett, birodalmi átkot és hadüzenetet vont magára. A háborúnak mindjárt a kezdetén sikerült Rudolfnak Ottokártól a leghatalmasabb szövetségesét, a bajor herczeget elvonnia. Az Ausztriában gazdag javadalmakat bíró salzburgi, passaui és regensburgi püspökök már korábban oda csatlakoztak a római királyhoz. Egyik leghatalmasabb és leghívebb szövetségestársa volt Rudolfnak továbbá Meinhard görz-tiroli gróf, kinek leányát, Erzsébetet, a király legidősb fia, Albert, nőül vette. A szomszédos fejedelmekkel létesült szövetségnél még inkább elősegélte Rudolf ügyét az Ottokár saját tartományaiban, különösen Stiriában kelet- kezett elégületlenség, hol a nemesség nem akarta tovább tűrni a Przemysli házbeli fejedelemnek és helytartójának, a cseh Dieditzi Milotának szigorú kormányzását. Magában Csehországban is forrongás támadt, a mint a háború megkezdődött. Rudolf a birodalmi sereggel a Duna mentén egészen Bécsig nyomúlt, míg Meinhard görz-tiroli gróf délről érkezett Karínthián és Stirián keresztül, hol Reun kolostorban nagy számmal összegyülekeztek volt a stiriai nemesek és kölcsönösen megesküdtek egymásnak, hogy, mint birodalmi hűbéresek, kötelességükhöz képest Rudolf királynak fognak szolgálni s egymástól csak a halálban fognak elválni. A Rudolftól leigázott Bécs bevétele eldönté a háborút. Ekkor mái- Ottokár is meghajolt a birodalom feje előtt, a békekötésben a birodalmi három tartományt kiszolgáltatta s Cseh- és Morvaországot hűbérűl fogadta el Rudolftól. Azonban alig bocsátotta szét Rudolf a birodalmi sereget, midőn Ottokár megalázott büszkesége fájdalmas érzetében hatalmasabb harczi erőkkel újra kezdte a háborút. A római király helyzete annál aggodalma- sabb vala, mivel Ottokárnak az osztrák tartományokban még számos titkos