Seite - 386 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

386 Más uralkodó házakkal ellentétben a Habsburgok eddig közösen ural- kodtak osztatlanul birtokolt tartományaikban, és még II. Albert is azt határozta 1355-diki családi törvényében, hogy a herczegek, „úgy a legidő- sebbek, mint a legfiatalabbak s a legfiatalabbak úgy, mint a legidősebbek minden javakban szeretettel, erényesen és testvérileg éljenek együtt". E mellett Rudolf, az alapító, az egésznek jól fölfogott érdekében bizonyos elsőbbségi rangot igyekezett a testvérek közt a legidősebbnek alapítani. Azonban a miatt, hogy Rudolf testvérei és örökösei, III. Albert és III. Lipót különböző jclleműek valának, egész sora jött létre ezek közt az osztozkodási szerződéseknek, melyek közül a legutolsó (1379) a legfontosabb, a mennyi- ben ez két ág képződését okozta, t. i. az Albert ágát Ausztriában és a Lipótét a többi tartományokban. Ezek közül a Lipót ága később megint két ágra szakadt, a stíriai és a tiroli ágra. Az Albert ága csak az árván született Lászlóval halt ki (1457) s örököse a stiriai ág lett, mely végre (1490) ismét valamennyi tartományt egyesítette. Az osztozkodások a Habsburg-házat kifelé gyöngítették, befelé pedig sok, még véres viszálkodásokat is vontak maguk után. A Sempach melletti vereség beláttatta ugyan a Habsburgokkal, hogy orejök egyetértésökben rejlik; a svájeziak elleni csatában elesett III. Lipót fiai arra kértek nagybátyjukat, III. Albertet, hogy a korábbi osztályt eltö- rölve, elte hosszáig vegye át az ő tartományaik kormányzását is. Egyúttal a Habsburgoknak azon zavarok, melyek két hatalmas szomszéd fejedelemnek, IV. Károly császárnak és Nagy Lajos királynak a halála után országaikban, Cseh- és Magyarországban támadtak, annyiban hasznukra váltak, hogy e zivatarokban a Luxemburgok és Anjouk büszke, a Habsburgok hatalmának fejlődésére nem veszélytelen tervei füstbe mentek. Azonban III. Albert halála óta a Habsburg-ház történetének lapjai is tele vannak örökösödés és gyámság miatti viszálkodásokkal, mikre a régibb családi törvények adtak okot a család legidősebb tagjára, meg az ifjabb herczegek jogaira vonatkozó homályos rendelkezéseikkel. Ezekhez járult, hogy a Lipót ága két mellékágra, a stiriai- meg a tirolira oszlott, noha úgy, hogy nem valóban új ágak képződtek, hanem csak a kormányzatra nézve történt különválás, de oly módon, hogy a két ág tagjai továbbra is „osztatlan örökösök" gyanánt tekintették magukat. Mindazáltal a fő- és mellék-ágak lassankénti elidegenedése lett a következése ezeknek az osztozkodásoknak, a mi elsőben is a politikai czélok veszélyes szétválásában nyilatkozott. Csak