Seite - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

389 vések viharzásai és a Habsburg-ház kebelében támadt örökösödési viszál- kodások miatt e házra nézve megint elveszett. Albert halála (az ifjabb) V. Frigyes herczeget a német trónon örökö- sévé s egyszersmind háza fejévé tette. Frigyes, mint „a vas" Ernő első- szülött fia, megelőző osztozkodások folytán együttesen birtokolta öcscsével, VI. Alberttel, az úgy nevezett „alsó tartományokat" (a később úgy nevezett Belső-Ausztriát), Stiriát, Karinthiát és Krajnát. Nagybátyja, (az idősb) Frigyes herczeg halálával (1439) átvette ennek fia, Zsigmond fölött a gyámságot, meg a „felső tartományok", a Vorlandok (az ősi, mai svájczi, elzászi, stb. birtokok) és Tirol fölötti uralmat, s nem sokára Albert király özvegye szorongatott helyzetében szintén kénytelennek látta magát, hogy árván született fia, László fölött szintén ő reá bízza a gyámságot. Mikor ekként III. Frigyes —így nevezvén magát mint német királyt és római császárt — részint mint tartományi fejedelem, részint mint gyám először egyesítette kezében ismét a habsburgi tartományok mindnyáját, mindjárt arra gondolt, hogy ezt az egyesítést állandóvá tegye. Ezért egészen elődjének, „alapító" Rudolfnak a szellemében oda törekedett, hogy a családi senioratust, mely némi idő óta háttérbe szorúlt, előbb saját ágán belül, majd pedig háza alberti ágának területén is újra teljes jogába helyezze vissza. Ez okból min- den alkalommal egyenesen úgy tűntette föl magát, mint a ki öcscsének, Albertnek, „elöljárója, helyettesítője és gondviselője", vagy mint a ki „név és törzs szerint a fejedelemségnek s az egész osztrák háznak seniorja és uralkodója", kit régi szokás szerint egyedül illet az Enns alatti és fölötti tartományban való országlás, a többi herczegek után maradt gyermekek fölötti atyai hatalom és gyámság gyakorlása. Ezért törekedett a gyámi hatalomra Tirolban is. Ez okból tartóztatta le udvaránál László királyt is, midőn ez 1452 február 22-én „törvényes korra" jutott s ez időponttal a gyámságnak és helyettesítésnek véget kellett volna érnie. Oklevelekben Frigyes úgy írta Ausztriát, mint saját tartományát, a bécsi várpalotát, mint saját várpalotáját s a mende-monda olyasmit is rebesgetett, hogy a császár két választófejedelemtől és néhány osztrák bárótól Írásbeli kötelező nyilatko- zatokat eszközölt ki, melyek szerint jövőre mindig az osztrák ház legidősebb tagja uralkodjék minden osztrák tartomány és uradalom fölött. Azonban bármennyire megfelelő volt is a fejedelmi ház jól megfontolt érdekeinek az, hogy valamennyi tartomány és uradalom egy kézben egye- síttessék: mindazáltal összeütközött a hagyomány nyal, mely az ifjabb