Seite - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

m felekezete, hogy végre, mikor a kormány itt is tűzzel, vassal lépett közbe, Morvaországban találjon „új Jeruzsálemet", „igéret földjét", hol ók, daczára a sok csapásnak, melyeket itt is szenvedtek, egy századon keresztül fenn- maradtak. Magyarországon is gyorsan elterjedt a reformatio, de itt idővel a protestáns érzelműek közt Kálvin és Zwingli tanainak hatása alatt szakadás állott be. Ez a szakadás sokszoros összeköttetésbe jött a nemzetiségi ellen- tétekkel. Míg a német és tót községek nem hagyták magukat megtántorít- tatni lutheránusságukban, míg az erdélyi szászok is ezt fogadták el: addig a magyarok közt a svájczi reformatio terjedt el annál nagyobb eredménynyel. Hogy az egyházi reform szükséges, a felett senkinek sem volt semmi kétsége; e mozgalom, mely a kedélyeket eltöltötte, a vallási érzületnek a fennálló egyházi állapotok elleni reactiójából származott. Csak a felől lehetett szó, vájjon a reform magából az egyházból s a hagyományos hatalmak vezetése alatt indúljon-e meg, vagy az eddigi egyházjogtól teljesen függetlenül. A kérdés eldöntése V. Károly előtt nem lehetett vitás; ő rá nézve a belső meggyőződés dolga volt az s egyszersmind császári egyetemes állása is úgy hozta magával. Bármily helyzetbe jutottak egy- mással császárság és pápaság az idők folyamán, mégis csak támogatták és kiegészítették azok egymást folytonosan. Ezen kölcsönösség eszméjén nyugodott a császárság egyetemes jelentősége s magának a császárnak, mint az egyház legfőbb őrének, a feladata. Csak a régi egyház talaján uralkodhatott a császár ezen védúri jog szerint, mely neki egyszersmind a hitegység fenntartásáról való gondoskodást is kötelességévé tette. Ilyennek mutatta magát a császárság a középkor végén ; így adott annak kifejezést még Zsigmond császár a nagy zsinatokon. Epen így fogta fel V. Károly is, mint császár, a maga feladatát. A reform szükségéről meggyőződve, meg- kísértette azt a régi egyház keretén belül elérni ugyanazon eszközökkel, melyeket a korábbi időkben használtak, nevezetesen a trienti zsinat által, melynek alája kellett vetni magukat a protestánsoknak is. A német birodalomban a protestánsokkal való egyezkedések, melyek őt a legmélyebben érintették, jó részt a Ferdinánd kezei közt voltak. A birodalmi fejedelmek a még megoldatlan egyházi ügyre való hivatko- zással ismételten megtagadták a törökök elleni hathatós segítséget. Az augsburgi birodalmi gyűlés ama végzésének viszonzásául, mely a legkemé- nyebb büntetésekkel való fenyegetődzesek mellett hagyja meg a protestán- soknak, hogy a kath. egyház kebelébe visszatérjenek, a smalkaldi szövetség