Seite - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

414 új hitre tért, fejedelemségét elveszté, a protestantismus tovább terjedésének gátot vetett és épen a legveszélyezettebb helyeken, az egyházi fejedelem- ségekben, a katholicismus fennmaradását biztosítni hihette, és a mint más részről általában remélte a kath. egyház megerősödését s újraéledését, úgy örökös tartományaiban is szakadatlanúl arra gondolt, hogy a meglevő ellentéteket kiegyenlítse s egyes engedmények által az új tan párthívek visszavezesse a régi egyház kebelébe, de egyszersmind ezt is külsőleg s bensőleg megerősítse. így Csehországban a „testvérek" közönsége ellen nagy szigorral lépett ugyan fel, mert tanaik ép oly aggasztóknak látszottak, mint propagandájok veszélyesnek; ellenben igyekezett rajta, hogy a tridenti zsinattól a papok házasságának megengedését s a laikusoknak a kehely használatát kieszközölhesse azon reményben, hogy ez által az új tanokhoz pártoltakat s különösen az utraquistákat a régi egyházba való visszatérésre indíthatja. Egyszersmind a 140 év óta üresen álló prágai érseki széket ismét betöltötte, hogy így a katholikus ügynek Csehországban szilárdabb támaszt szerezzen, s a mint régen az új congregatiók alapításából indult ki ismételten az egyház megifjodása, úgy kötötte most is a Jézus-társaság Ausztriába.való beviteléhez ezt a reményt s ugyanezt a ezélt. Ezt azonban nem érte el. Ferdinándnak soha sem sikerült az utra- quistákat Rómával kiengesztelni; sőt az egyesítési kísérlet kiélesítette az ellentéteket magában az utraquismus kebelében is, s a mint Ferdinánd magához ragadta az utraquista konzisztorium megújítását, melyet addig a rendek végeztek, ez szakadásra vezetett azoknak kis csoportja közt, a kik még a Compactaták talaján állottak, és ama többség közt, kiket a laikusoknak adandó kehely nem elégített ki és a kiknek az állam által egyedül elismert utraquismus inkább csak védsánczúl szolgált, mely mögé protestáns öntudatukkal menekültek. Luther tana a régi örökös tarto- mányokban is mindig tovább terjedt, minthogy itt is, mint Csehországban, a politikai ellenzékkel volt az a legbensőbben összeolvadva. Mindenesetre voltak sokan, kik a legbensőbb meggyőződésből fordúltak az új tanokhoz s nem ingottak meg véleményükben az e miatt rájuk mért üldözések alatt sem; így, hogy csak egyet nevezzünk, ilyen volt báró Ungnad János, a ki hiteért hónát s jószágait elhagyta s a württemberg-urachi herczeg védelme alatt a szláv könyveknek Trüber Primus és mások által kezdett nyomtatását felhasználva, hatalmas propagandát csinált az evangeliomi tanok mellett nemcsak a krajnai szlovénok és azoknak szomszédos törzsrokonai, de a