Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

419 s ennek legközvetlenebb utódainak jutott, sokkal jelentéktelenebb volt, hogy sem a cseh és magyar rendekkel szemben a szükséges tekintélyt biztosíthatta volna. S ez annál aggodalmasabb volt, mert épen akkor a reformatio és a rendi ellenzék hullámai kezdtek magasra fölcsapkodni. II. Miksa trónra lépte elé különös feszültséggel tekintettek, mert, noha V. Károly egyik leányával volt eljegyezve, noha hosszabb ideig tartózkodott a szigorúan katholikus Spanyolországban, ez a szellemes, finom műveltségű fejedelem eladdig határozott hajlamot mutatott az új tanokhoz, atyjának, a spanyol rokonságnak s a pápának legnagyobb aggodalmára, a kik mindent elkövettek, hogy Miksát a régi egyháztól való nyílt elszakadástól vissza- tartsák. Ferdinánd komoly intései, a ki őt kitagadással fenyegette, s az egy idő óta mutatkozó kilátás, hogy a Habsburg család német ága II. Fülöp spanyol király után örökölni fog, okozták, hogy Miksa később a kath. hit iránti kötelességeit legalább külsőleg teljesítette; de tudták, hogy benső meggyőződése a régi maradt s épen azért Miksa kormányra léptéhez ép annyi reményt fűztek egyik részről, mint a mennyire féltek tőle másik részről. Azonban mind a két részen csalódtak. Felülről lefelé támasztandó forradalomra, meg arra, hogy a protestáns ügy mellett határozott állást foglaljon, Miksa egész személyisége alkalmatlan volt. Lelke mélyében minden szélsőségtől, minden zajos tüntetéstől idegenkedve, hódolt a lassú és mérsé- kelt haladásnak, megkísértette mindenütt a fennálló állapotokat védelmezni, vagy hagyta a dolgok fejlődését a maga természetes útjára. A helyett, hogy önelhatározólag az események menetébe beleavatkozzék, csatlakozott mindenütt a közép- és a békepárthoz. Maguk a viszonyok vezették őt e közvetítő útra. Ha meggondoljuk, hogy a protestánsok a megigazúlás és az úrvacsora tana fölött épen akkor szakadtak két ellenséges táborra, míg a katholikus egyház, mely addig mindenütt csak védte magát, megifjúlt erővel átalános támadásba ment át, ha ehhez veszszük a Spanyolország iránti tekin- tetet, melyet ép úgy megkívánt a család érdeke általában, mint a II. Fülöp utáni egykori örökösödésre való kilátás: akkor megfoghatjuk Miksa helyzetét, kinek meggyőződése ellentétbe jutott a tényekkel, mi fölött győzedelmes- kedni az ő, testi szenvedések által is megtört akaratereje nem mutatkozott elég erősnek. Az egyetlen, a mit Miksa ily viszonyok közt tehetett, s a mit valósággal tett is, az volt, hogy a protestánsokkal szemben szelid, engesztelékeny vise- letet tanúsított. Minden egyházi dologban mérsékelt volt, mint atyja, ettől 53*