Seite - 422 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

422 annálfogva itt, a két nemzet közti érintkezés határán egyik elvnek a másik feletti győzelme egyszersmind nemzeti színezetet nyert. I. Ferdinánd császár harmadik fia, Károly, a stájer-ág alapítója közép- helyet foglalt el a protestánsbarát Miksa és a szigorú katholikus Ferdinánd között, a mint hogy országai is e kettőnek a birtokai közt feküdtek. Eleintén állítólag Károly is hajlott az új tanokhoz. Az erről való értesítés abból a korból származik, mikor az angol királynővel, Erzsébettel való eljegyzése felől volt szó, mely tervhez úgy katholikus, mint protestáns részről a legnagyobb reményeket kötötték. Mindamellett ez a házasság ép oly kevéssé jött létre, mint a Stuart Máriával tervezett eljegyzés; Károly inkább Mária bajor herczegnőnek adta kezét, a ki, szigorú katholikus érzelmű levén, lassankint férjét is megkísértette ez irányban megerősíteni. Mindamellett a külső viszonyok kicsikarták Károly főherczegtől, hogy a belső-ausztriai protestánsoknak az 157 2-i pacificatio és az 1578-i brucki libellus által ismételt szóbeli engedményeket tegyen. Lavinaszerűleg terjedt ettől fogva Belső-Ausztria völgyeiben az új tan. Vele tartott azzal csaknem az egész nemesség, a városokban a nép legmíveltebb s leggazdagabb része. Épen az a körülmény, hogy itt nemcsak egy közös egyházi agendára, de ministerium név alatt egy egyházi kormánynak a fölállítására is eljutottak, kölcsönözte a protestantismusnak a hatalmát és emelte ki azt oly kedvezőleg az osztrák szomszéd államok megromlott állapotai fölött. A protestánsokra mindenütt igen hasznos volt, hogy a töröktől fenyegető veszedelem a fejedelmeket újra meg újra kényszerítette, hogy pénzért és csapatokért a rendekhez fordúljanak, a kik minden beleegyezé- sükért vallásos panaszaik megszűntetését kívánták. A török háború ugyanis az utolsó nyolez éves béke lefolyása után I. Ferdinánd és a porta közt újból kitört. Utolsó hadjárata volt ez Szolimánnak, a ki, ámbár beteg s az öregség miatt gyönge volt, még egyszer Magyarországra jött, hogy, a mint ő remélte, egy ifjúkori ábrándját, mielőtt meghalna, megvalósíthassa. De költőinek kívánsága, „hogy úgy himbálhassa magát, mint a cipruság, a győzelem szelében", nem teljesedett be. Szolimán, mint egykor Kőszeg alatt, most Szigetvárnál talált váratlan ellenállásra. A vár égése az ő halotti fáklyatüze volt. Az ősz szultán meghalt a táborban Sziget alatt, mielőtt még Zrínyi Miklós az őrség maradványával egy kirohanás alkalmával a sokat megénekelt hősi halált szenvedte volna. Szolimán halála bevégezte a háborút; fia Szelim megújította a fegyverszünetet a császárral.