Seite - 426 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

m Ausztriában a protestánsoknak a túlsúlyt megint megszerezte. Ez volt az a végzetes válság, melyet Rudolf személyisége idézett föl. Oly időben, mikor Németországban a reformátusok közt, kiknek feje a pfalczi választófejedelem volt, és lutheránusok közt, kiknek élén a szász választóház állott, a szakadás mind nagyobb lett, míg a katholicismus a tridenti zsinat határozatai által megerősítve és a jezsuita-rend fegyvereivel fölfegyverezve, a harczot az új tan ellen (ellenreformatio) megnyitotta, míg egyszersmind a portához való viszonyok is bizonytalanok maradtak, egy ily komoly időben csak erős uralkodó vezethette volna át a német birodal- mat és az osztrák tartományokat minden hevesebb rázkódások nélkül a régi bomló állapotból egy új rendezett állapotba; de Rudolf, fájdalom, az erre szükséges tehetségekkel nem bírt. A zárkózottságra való beteges hajlamtól korán megragadtatva, Rudolt az első ellenállásra, mely előtte felmerült, a kormányügyektől egészen vissza- vonúlt a tudományos és művészeti foglalkozások közé, melyekben ő életének oly sok csalódásáért vigasztalást keresett. Prágában a Hradsinon levő vár- palotájában műcsarnokot állított, mely műértősége és képzettsége mellett tanúskodott. Barátja volt a természettudományoknak is, melyek épen akkor nagy lendületet vettek, a csillagászatnak és a vegytannak, melyek a csillag- jóslással és alchimiával még sokszorosan összefüggöttek. Brahe Tycho és Kepler János, a két nagy csillagász, udvaránál éltek s az ő támogatásával dolgozták ki a „Rudolf-táblákat". Örömest mélyedt a császár a csillagzatok szemléletébe, melyeknek rendszeres körfutása annyira elütött az ő minden- napi élete zűrzavarától. De míg minden földi lét titkos okait fürkészte, lassanként magát az igazi földi létet elvesztette szemei elől. Tanúlmányai között, melyek egy magánembernek díszére szolgáltak volna, Rudolf megfelejtkezett császári kötelességeiről, országairól s azok vallási zavarairól, s egészen a legméltatlanabb személyek, mint példáúl komornoka, Lang Fülöp, hatása alá jutott. Ide járult, hogy ehhez a nyugalom utáni vágyhoz egy szenvedély is csatlakozott, mely épen, a mire vágyott, azt hiúsította meg; e szenvedély volt „az uralkodási láz, de a munkára való ösztön nélkül, mely pedig egyedül képesíthet valakit uralkodásra". Ez a boldogtalan láz oly szakadást okozott a császár belvilágában, mely őt tönkre juttatta. A mint 1600 óta szellemének növekvő elborúlása majd a dühöngés, majd a félelem koronkénti kitöréseiben nyilatkozott, testvére, Mátyás, mint a család legidősbbje, azzal a tervvel lépett elé, hogy jelöljön ki valakit