Seite - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

432 A Rudolf kormánya elleni közős támadás az osztrák tartományok rendeit is közelebb hozta egymáshoz s felköltötte bennök a gondolatot, hogy kölcsönös összeköttetésüket, mely eddig ideiglenes jellegű volt, maradandóvá tegyék. Nevezetesen Tschernembl Erazmus báró, a protestáns pártnak egyik szóvivője Ausztriában, azon törekedett, hogy a monarchiát federativ köztársasággá alakítsák át monarchikus fővel, oly formán, a mint ez az államforma Lengyelországban, a nemesi szövetkezés klasszikus földjén kiképződött. Ez a szövetség ugyan először csak a megszerzett vallási és az öröklött politikai szabadságok oltalmára szolgált volna; de előre látható volt, hogy az csakhamar más esetekre is ki fog terjesztetni, mihelyt a rendeknek sikerűi, törekvéseik második czélját, egy önálló hadsereg fölállítását elérni. E szövetkezés gondolata annál nevezetesebb tény, mert az eszményi alapokat oly állam számára kísérté meg megszerezni, melyet saját birtokosa, a habsburgi dinasztia sem tekintett még egy feloszthatatlan egésznek. Talán egy geniális államférfi ez eszmét felhasználhatta volna, hogy abból felette jelentékeny, s egészen más következményeket vezessen le, mint az volt, mely a rendek szemei előtt lebegett. De Khlesel biboros sem volt Richelieu, a ki értette volna a széthúzó elemek összekapcsolását és az államnak, mint legfelsőbb czélnak szolgálatára szentelését. Khlesel kormányzatában nem hiányoztak ugyan az ily törekvések, de ezek csupán a habsburgi országok- számára I. Ferdinánd által megkisérlett középponti parlament megalapítá- sára vihetők vissza. A régi törzstartományok összetartozóságának még az I. Ferdinánd végrendelete kifejezést adott ugyan; de a bekövetkezett felosztás az össze- tartozóságon mégis csorbát ejtett. A legfontosabb kérdésekben — így neve- zetesen a vallásiakban — a három német-osztrák országcsoport a maguk külön útjaikon jártak, s az átalános érvényű kormányclvek megszűntetésével azon középponti állások hatása is, melyeknek rendelkezései azelőtt szabályo- zók voltak, egyes, részben újonnan szervezett országos állások, mint p. o. a török-veszély miatt Belső-Ausztria számára alapított udvari haditanács jelentősége előtt háttérbe szorúltak; pedig épen a török ügy volt az a tanácskozási tárgy, mely egy teljes osztrák parlamentnek alapjáúl szolgál- hatott volna, a mint ezt Khlesel a linczi egyetemes összejövetel alkalmával csakugyan meg is kisértette. De akkor ez a gyűlés is csak torso maradt. A kísérletet a rendek bizalmatlansága hiúsította meg, a kik aggódtak, hogy a megszavazott csapatok nem a törökök ellen, hanem ő ellenök fognak