Seite - 434 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

434 pártok közt fentartani törekedett. De épen Khlesel ezen közvetítő iránya ellen fordult Spanyolország, a liga és Ferdinánd stiriai főherczeg. A stiriai Ferdinánd, később mint császár e néven második, szüléinek kivánata szerint, Gráczban kezdett tanulmányait Ingolstadtban folytatta, hogy buzgó hitű nagybátyjának, V. Vilmos bajor herczegnek, a felügyelete alatt unokatestvéreinek, nevezetesen a tehetséges Miksának, a társaságában és az ottani jezsuiták utasítása szerint a katholicismus jövendő bajnokává képezze ki magát. Rajongó lelkesedéssel ragadta meg Ferdinánd a neki szánt feladatot. Tanulmányainak bevégzése után visszatért Gráczba, a hol, minthogy atyja időközben meghalt, a hódolatot fogadta. Azután pedig, hogy magát feladatára méltókép előkészítse, Itáliába útazott, meglátogatta a pápát Ferrarában, térdelt a szent helyeken Lorettóban és Rómában s fogadást tett, hogy még saját életének a veszélyeztetésével is ki fog irtani öröklött tartományaiból minden szektát s eretnekséget. Hazatérve, hozzá- fogott fogadalma betöltéséhez, daczára világi tanácsadói és a császár intésé- nek, ki a fenyegető török veszélyre s a birodalombeli nehéz viszonyokra hivatkozott, daczára a nemesség makacs ellenmondásának, daczára alattvalói többszörös lázongásainak, daczára az evangelikus birodalmi rendek haragos felszólalásainak, s daczára az elkeseredésnek, mely a protestánsok közt Németországban mindenütt nyilvánult, tüzelve anyjától és a pápától, vala- mint kétségtelenül gyóntatójától s más gráczi jezsuitáktól, de vezettetve bizonynyal azon politikai meggyőződéstől is, hogy az evang. rendek a vallásszabadságért való küzdéssel a fejedelmi hatalom megszorítására való törekvést is összekötötték, s hogy az egyházi ellentétek merevsége s a vallási nézeteknek a hívők kedélyére való hatása mellett, az oly alattvalók hűsége, kik más hithez tartoznak, nem lenne biztos. Ferdinánd kormányának e szerint kettős jelleme volt: folytonos harcz volt az egy részről a rendi hatalom ellen, s más részt harcz a protestantis- mussal. A kezdetet ez utóbbival tette. Két férfiú volt, kik ez ügyben Ferdinándot a legbuzgóbban szolgálták, a lavanti és a seckaui püspökök, Stobaeus György és Brenner Márton. Az ellenreformatio Belső-Ausztriában három ízben lépett föl: 1598, 1600 és 1628-ban. Elsőben a protestáns papokat és tanítókat útasították ki, azután a polgárrendet és a parasztságot reformálták. Reformáló bizottságok járták fel az országot, a templomokat visszaadták mindenütt a katholikus papoknak, s a kath. isteni tiszteletet bevitték ismét mindenüvé. A protestánsoknak választásukra hagyták, hogy