Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

visszatérjenek a régi hitre, vagy kivándoroljanak. Sokan ez utóbbit tették. A rendek hasztalan fordultak hitsorsosaikhoz. Utóljára a nemességre magára került a sor; ettől először az istentiszteleti szabadságot tagadták meg, később pedig, mikor a katholicismus a többi osztrák tartományban győze- lemre jutott, az egyéni lelkiismereti szabadságot is megvonták. Lelkünk bizonyára elborzad azon eszközöktől, melyekkel itt Belső- Ausztriában a vallásos kérdés megoldatott. A száműzöttek hosszú sorát tekintve, azon meggyőződés elől sem zárkózhatunk el, hogy ez által Német-Ausztriára nézve a szellemi és anyagi erő egész tömege ment veszendőbe. De a kölcsönös türelem emberies fogalma azokban a zord időkben egészen ismeretlen volt. S minthogy akkor gyakran épen a protestáns fejedelmek is megtették, hogy puszta hitbeli véleménykülönb- ségért alattvalóikat irgalom nélkül elűzték, a hasonló eljárásért nem lehet épen csak kizárólag Ferdinándnak tenni szemrehányást, hanem tulajdonítani kell azt inkább a kornak, melyben a hitbeli buzgóság csak akkor elégedett meg, ha ellenfelét elpusztította. Ez volt az első eset, hogy azok az eszmék, melyek a Habsburg-ház spanyol ágánál uralkodók voltak, a német ág egyik fejedelmében teljes kitörésre jutottak. Bizonyára a spanyol II. Fülöppel Ferdinándot nem lehet egy színvonalra állítani; erre nézve Ferdinánd a politikai dolgokban nagyon is függő volt tanácsosai véleményétől s a lelkiismereti dolgokban gyóntatójától. Spanyol nagybátyja sötét komoly- ságától is megkülönböztette őt valójának vidámsága és nyájassága s az a jóindúlat, melyet mindenki iránt, a legszegényebb s a legcsekélyebb iránt is mutatott. De nagyon hasonlított hozzá arra a hatásra nézve, melyet a vallási nézeteknek ő is egész életére s magaviseletére engedett. Ferdinánd teljes őszinteséggel szentelte magát az egyház szolgálatára, komolyan vette, a mit mondott, hogy: „inkább akar egy pusztaság felett uralkodni, inkább koldúlni s testét darabokra szaggattatni, mint az eretnekséget tűrni". Szívből jövő jóakarat alattvalói lelki üdvössége iránt ép úgy, mint a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy ő eszköz Isten kezében, kiválasztva arra, hogy Isten büntetésével sújtsa a makacs eretnekeket, ösztönözték őt egyaránt újjáalkotási művében. Ferdinánd papi tanácsadói azon pártból valók voltak, mely az államnak az egyházzal szemben semmi jogot sem engedett. Hogy ily álláspontról sem az nem volt lehetséges, hogy a világ folyásába önállóan beavatkozzék, sem az, hogy a politikai életet elfogúlatlanúl szemlélje, az épen oly