Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

438 bizonyos, mint az, hogy magának e fejedelemnek eletében, kinek inkább egy főpásztor, mint egy világi uralkodó erényei jutottak osztályrészül, szintén voltak pillanatok, melyekben a reális viszonyok kérlelhetetlen hatalma fölébe kerekedett azon eszméknek, melyek rajta uralkodtak. Ferdinánd a más lelki nagysága iránt sem volt érzéketlen, bárha ellenségénél tapasztalta is azt. Mikor később a Lützennél elesett hős svéd királynak vérrel bemocskolt kabátját vitték elébe, így kiáltott fel: „Inkább szerettem volna, ha él sokáig s boldogan tér vissza hazájába, csak a békét Németországban elérhettük volna!"; oly szavak, melyek bizonyára nem csak annak, kiről mondva voltak, hanem annak is, a ki azokat mondta, becsületére válnak. Ilyen volt a fejedelem, kit rokonai már most Mátyás császár utódjául jelöltek ki. Mátyásnak ugyanis nagynénjével, Anna, tiroli főherczegnővel való késői házasságából nem levén gyermeke, a habsburgi herczegek közt aggodalom támadt, hogy Magyar- és Csehország rendei egyenes örökös hiányában Mátyás halála után az alkalmat nem fogják-e felhasználni, hogy a trón felett tetszés szerint rendelkezzenek; azt kívánták tehát Mátyástól, a mit ő egykor Rudolftól, t. i. hogy az eshetőleges trónörökösnek Magyar- és Csehország koronáját még a maga életében fejére tegye. Örökösei két testvére, Miksa és Albert főherczeg voltak; de ezek öregek és betegesek levén s a tiroli ág már Ferdinánddal az alapítóval kihalván, szívesen lemondtak jogaikról legközelebbi rokonuk s unokaöcscsük, Ferdinánd stiriai főherczeg javára. Ferdinánd 1617. Csehországban, s 1618. Magyar- országon trónutódnak elösmertetett és megkoronáztatott. Csehországban, hol a korona 1526 óta a Habsburg családban öröklő volt, de ez az örökö- södési jog Mátyás királylyá választatása által megszakíttatott, a korona tanácsosai még azt is kivitték, hogy a megfélemlített ellenzék ellenére Ferdinánd nem „választatott", hanem „elfogadtatott" királylyá. Magyar- országban ugyan választás történt, de a rendek azt a fontos „magyarázatot" adták, hogy szabad választási joguknak hangoztatásával az osztrák uralkodó ház kizárását épen nem szándékolták, hanem ennek tagjaira folytonosan köteles tekintettel lesznek. Bizonynyal a vallási ügy volt az, melynek csakhamar Csehországban azt a pusztító tüzet kellett fölgyújtani, mely nem sokára aztán rettentő mértékben terjedt el a szomszéd országokra s idegen hatalmak küzdőterévé tette a német birodalmat, s ennek habsburgi uralkodóját végső romlással fenyegette; de ez a körülmény végre harmincz évi dühöngés után, a