Seite - 439 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

439 mennyiben Ausztria protestantismusát és rendiségét romba döntötte, tért teremtett ennek tökéletesítésére, az új szabású korlátlan monarchia fölépíté- sére is, mi ellen az ellenfél minden törekvése hasztalan volt. A könnyűség, melylyel Mátyás császár unokaöcscsének, a stiriai Ferdinándnak Csehország királyáúl való elösmertetését keresztülvitte, fel- bátorította a koronát és pártját, hogy a Rudolf-féle felséglevelet s a két felekezet rendei közt ennek kapcsán létre hozott „egyességet", mely a protestánsoknak jogot adott a királyi birtokokon, melyekhez a papiak is számíttattak, egyházakat és iskolákat építeni, többszörösen megsértsék, így Braunauban az ottani zárda területén épített templomot a protestánsok elől elzárták; Klostergrabban, a prágai érsek egy kis városkájában, egy másikat leromboltak. Azt is megkisérlették, hogy a királyi városokat a rendektől elválaszszák s a protestáns papság közt szakadást támaszszanak, az utóbbit azon szándékból, hogy a papság egy részét az 1609 óta eltörlött ó-utraquismus isméti fölvételére indítsák. De az ország valódi hangulata felől csalódásban voltak. Ezen intéz- kedések, melyek csak a közelgő általános visszahatás hírnökeiül tekintettek, iszonyú felindulást idéztek elő, mely az unió fejeitől s a pártvezérektől Csehországban magában szíttatva, a cseh nemesség fölkelésében jutott kitörésre. Kétszáz évvel azelőtt Prágában az ablakból való kidobás adta meg a jelt a husszita háború kitörésére; hasonló volt éz az eset, mely ép úgy a harminczéves háború drámájának előjátékát nyitotta meg. A császár betegágya mellett Bécsben — mert Rudolf halála után a székhely oda tétetett vissza — kellett most dönteni, vájjon a fölkelést Khlesel értelmében engedékenység által kell-e lecsillapítani, vagy inkább Miksa és Ferdinánd véleménye szerint alkalmúl kell fölhasználni, hogy a csehek engcdetlcnkedésénck egyszer mindenkorra erőszakkal is véget vessenek. Khlcselnek az udvartól való erőszakos eltávolítása által a cse- lekvés pártja szabad kezet nyert annál is inkább, mert a háború föllobogása közben Mátyás császár — 1620 márcz. 20-án — elhúnyt. Mint egykor a középkor végén, úgy szállott át most is a stiriai ágra az összes német- habsburgi birodalmak s országok birtoklása. Bizonyára egyelőre inkább csak igényekről, mint sem biztosított birtoklásról lehetett szó. Minthogy a felkelés nem annyira a császár, mint inkább Ferdinánd jövendőbeli kormányzása ellen irányúit, melytől a fel- kelőknek okuk volt félni, annálfogva megegyezésről szó sem lehetett.