Seite - 446 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

446 burg hcrczegséget is oda adományozta, s így az elkobzások, a mint azok a császár örökös tartományaiban gyakoroltattak, most már a legnagyobbszerű módon a birodalomba is átvitetni látszottak; ép így más részről annak, hogy a friedlandi zsoldos had egyiránt beszállásoltatott nem csak az ellenséges, hanem a barátságos országokba is, messzebb menő indító okokat tulajdoní- tottak, mint pusztán az ellátási czélt s Wallensteint vádolták, hogy ó, a vallási dolgokban közönyös, a mint hogy az is volt, nemcsak a protestánsok romlását, de a liga tönkretételét is paizsára írta. Abban a kívánatban tehát, hogy Wallensteint a parancsnokságtól eltávolítsák, Miksával a birodalom fejedelmei is egyetértettek. A katholikusoknak ezenfelül a császár külügyi politikája sem tetszett; a protestánsok kívánták a visszaadási parancs vissza- vételét. Franczia követ is résztvett „a század legnagyobb diplomácziai har- czában", mely a regensburgi conventen (1630) vívatott és azzal végződött, hogy a császár a kath. ellenzék kiengesztelése végett, beleegyezett annak kivánatába, abban hagyta az Italiára vonatkozó terveket és elbocsátotta Wallensteint ép abban a pillanatban, mikor az evangélikusoknak, kik addig vezér nélküli sereg voltak, egy elsőrangú hadvezér ajánlkozott. A dán király ugyan a békét Lübeckben megkötötte ; de épen azon napokban, midőn a visszaadási parancs a legrettenetesebb tüzet gyújtotta lángra s a császár a friedlandi leköszönésébe beleegyezett, érkezett meg Gusztáv Adolf, a svéd király, a német földre. A mint előbb a dán királyt Anglia és Holland vitték harezba a császár ellen, úgy most Francziaország volt az, mely a svéd királynak segélyt nyújtott, hogy a harezot a császár ellen megkezdhesse. A protestánsok eleintén a svéd királyt bizalmatlansággal fogadták. Csak mikor Tilly, most már a császári és a ligista csapatok parancsnoka, e bizalmatlanság által segíttetve, Magdeburgot ostrom alá vette, mely alkalommal az egész város a lángok zsákmánya lett, csak akkor csatlakozott a brandenburgi és a szász választó fejedelem Gusztáv Adolfhoz, a ki erre Tillyt Lipcse alatt Breitenfeldnél határozottan megverte (1631). Gyors győzelmi menetben nyomúlt most a svéd király nyugoti és déli Német- országon keresztül; kicsikarta a Lech folyón való átmenetelt, melynek védelmezésénél Tilly halálos sebet kapott, s bevonúlt Münchenbe, míg a szászok Csehországba nyomúltak és Prágát ostromolták. Minthogy csapatok egyáltalában nem voltak, a császári örökös tartományok az ellenség előtt nyitva állottak egész Bécsig, és, minthogy ezenkívül a bajor választó fejedelem is azon ponton állott, hogy Francziaország közvetítése mellett