Seite - 449 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

449 mát is korlátozta volna, épen ezért a spanyoloknak Feria alatti bevonulásába sem egyezett bele. Ép úgy állítható, hogy a herczeg generalissimus a szász-brandenburgiakkal való alkudozásaiban a császár beleegyezését lépésről lépésre megkisértette biztosítani, noha azok tartalmáról nem mindenkor híven tett jelentést Bécsbe. De épen e kérdésben bukkant az első ellenállásra. Szándékával, mely szerint a politikát a papi hatás alól ki akarta szabadítani, egyetértett Eggenberg; de ellenmondott annak Lamormain, a császár gyóntatója, s ellenezte azt Spanyol- ország. Ehhez járúlt, hogy Wallenstein közömbössége a vallásos dolgokban a val- lásban buzgóbbaknál már régtől fogva a legnagyobb botránykozást keltette föl, s hogy hatalmaskodása az udvarnál levő számos elle- neinek gazdag anyagot nyújtott az áskálódásra. A bajor választó fejedelem is iránta való régi ellen- szenvével most a legkese- rűbb panaszokat egyesítette egyik hadi terve miatt, mely most az ő országát szántszándékkal az ellenség prédájára bocsátani látszott. Vegyük hozzá, hogy a Wallcnsteinra ruházott teljes hatalom, mely sem a császár souverenitásával, sem a birodalom alkotmányával nem volt összhangban, önbizalmát azon merész tervig emelte, hogy az „egyetemes békealkudozások művét a birodalomban44 a saját gondolkozása szerint szükség esetére a császárra is rákényszerítse, és hogy e fenyegetés kivitelére neki olyan sereg állott rendelkezésére, melyet ő vak engedelmességben tudott magához csatolni úgy, hogy felfogható, hogy épen ez a páratlan helyzet volt mindenekelőtt az, melynek őt vagy még magasabbra kellett emelni, vagy örvénybe kellett buktatni. 57 Wallenstein horoskópja.