Seite - 454 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

454 fondorkodásainak, Ferdinándnak hasonló nevű fia római királylyá választatott. Ez volt a szeszélyes szerencse utolsó verőfénye, melynek rideg változásait Ferdinánd oly sokszor érezte: „Most már bocsásd el, uram! szolgádat békével", kiáltott fel a császár, mikor az örömhírt megjelentették neki. Nem sokkal azután — 1637 febr. 15 — II. Ferdinánd meghalt. 1625-ben Tirolt, Vorarlberget és a Vorlandok egy részét testvérének, Lajosnak kellett adnia. Halála előtt azonban nem sokkal egy fiók-végrendeletben (1635), melyet a már 1621-ben készített s a magyar prímástól is aláírt végren- deletéhez függesztett, kifejezte azon kivánatát, hogy az általa bírt örökös királyságok és országok ezentúl oszthatlan örökös monarchiát képezzenek. Annak, hogy a prágai béke daczára II. Ferdinánd a háború végét nem érte meg, az volt az oka, hogy abba a szerződésbe a kálvinista birodalmi rendeket nem foglalták bele s hogy most az osztrák háznak egy új ellensége is tűnt fel a színpadon, t. i. Francziaország. Most, valamint egykor I. Ferencz és IV. Henrik franczia királyok, úgy Richelieu, XIII. Lajos kormányzó minisztere is azon törekedett, hogy a Habsburg-ház hatalmát, a mint csak lehetséges, gyöngítse, Francziaország egyidejűleg a család mindkét ága ellen megkezdte a háborút. Támadását különösen Elzászra központosítása hol Spanyolország és Ausztria érdekei találkoztak. Weimari Bernát herczeg Francziaország szolgálatába lépett s hódításokat tett Elzászban, melyek halála után seregével együtt a francziák hatalmába kerültek. Minthogy pedig a svédek is vitéz vezéreik, Baner és Torstenson alatt az elvesztett túlsúlyt visszaszerezték, a háború Németországban még tizenkét évig hullámzott ide-oda mindamellett, hogy III. Ferdinánd is vágyott a békére, s tartományainak és a német birodalomnak is szüksége volt arra. A császári hatalom újból menthetetlenül elveszettnek látszott; a császári lovasok ugyan a vakmerő Werth János alatt csaknem Párisig portyáztak, Gallas is egy más alkalommal Kielben egyesülni tudott egy dán csapattal: a szeszélyes szerencse mégis mindig ellene fordúlt s a francziák Bajorországba, a svédek az osztrák örökös tartományokba — Cseh-, Morvaországba és Sziléziába — benyomúltak. Sőt azon megsemmisítő csatavesztés után, melyet a császári sereg Jankaunál szenvedett, a svéd parancsnok, Torstenson, Bécs alá nyo- múlt, mialatt már előbb I. Rákóczy György, Erdélyország fejedelme is fegyvert fogott. Ausztria mindamellett kiállotta ezt a veszélyt is. A prágai Kleinseite bevétele volt e harcz utolsó jelentékenyebb fegyver- ténye, a háború tehát abban a városban végződött, a melyikben kezdődött.