Seite - 457 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

közös organumra — az 1663 óta folytonosan tartó regensburgi birodalmi gyűlésre — szállott át, hanem az egyes birodalmi rendekre oszlott szét, kiket egymástól kölcsönös féltékenység választott el, s kik közül egyik sem volt elég hatalmas arra, hogy a külföldi hatalmak hódítási vágyainak ellen- állhasson. A franczia XIV. Lajos támadó politikájával megküzdeni, ez vala az egyik feladat, mely aztán a császárnak jutott. A másik, nem kevésbbé nehéz feladat volt annak a veszélynek elhárítása, mely a porta támadó követeléseiből származott. E két feladat megoldása képezi I. Lipót császár uralkodásának történetét. Kilencz évvel a westfáli béke után szállt sírba (1657) III. Ferdinánd császár. Minthogy első szülött fia IV. Ferdinánd, kit a német fejedelmek már római királylyá választottak, Magyarország rendei pedig királylyá koronáztak, még ő előtte meghalt, az osztrák tartományok s a magyar királyi trón, valamint később a német császári korona birtokában is másod- szülött fia, I. Lipót követte. Lipótot eleintén egyházi pályára szánták s később is megmaradtak jellemében az egykori rendeltetés és az ennek megfelelően vezetett nevelés világos nyomai. Szeplőtlen családi élet, igazságszeretet, jószívűség, igen nagy vallásosság, érdeklődés a tudományok iránt, mely nem csupán fényűzési hajlamból, hanem benső szükségből fakadt; párosúltak benne az erély és az ítélet önállósága hiányával s vak bizalommal környezetének erre gyakran méltatlan egyénei iránt s mindez bizonyára épen annyira kárára volt, mint a mily díszére váltak erényei, kivált ha összehasonlítjuk kortársával, XIV. Lajossal. Ezzel szemben Lipót sajátságos ellentétet képez. Mi sem volt meg benne a franczia király pompakedvelő lényéből, mi sem annak pazarló élvhajhászatából. Az udvari életben Spanyolország hatása alatt nyilvános alkalmakkor a legaprólékosabb etiquette érvényesült ugyan; de más különben — köznapokon a császár öltözete és életmódja ép oly egyszerű maradt, mint a császári várpalota Bécsben s az oda nyiló „paradicsom- kertecske", melyeket XIV. Lajosnak Párisban, Versaillesban és a Trianon- ban levő díszépítkezéseivel, valamint a franczia mulató kastélyok nagyszerű kertjeivel természetesen a legtávolabbról sem lehetett összehasonlítani. De viszont a várpalota kolostori csöndességű helyiségeibe sem hangzott be egy végletekig sanyargatott nép jajszava. A császár alattvalói, mint a velenczei Morosini mondja, a súlyos terheket mintaszerű türelemmel viselték azon 58