Seite - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

458 meggyőződésben, hogy a háború és a fegyver mindig csupán eszköze, a béke ellenben folytonosan végczélja Lipótnak. „Mindenesetre megvolt Lipótban a rendíthetetlen állhatatosság és a SZÍVÓS kitartás, melyek az osztrák fejedelmekre nézve, államuk sajátos természete mellett, elvégre is több eredményét biztosították a hosszú uralkodásnak, mint a sziporkázó és mennydörgő lángelméjűség.XIV. Lajossal szemben, kinek sohasem pihenő tettvágya nevével együtt mozgató ösztönzéseit is megadta e kor- szaknak, Lipót nehezen lefegyverezhető állhatatosságában a conservativ elv testesül meg. A XIV. Lajossal való ezen összehasonlítás persze nem mindenütt a császár javára üt ki. Míg amaz mindenbe való tevékeny beavat- kozásával csakugyan azonosítani látszott magát az állammal, Lipót leginkább miniszterei tanácsát követte, mely szokását annál sajnosabban emlegették, mivel nem ritkán túltett rajtok belátás és az ügyek ismerete tekintetében. XIV. Lajosban folytatódott az előbbeni franczia királyok és állam- férfiak politikája, a mennyiben az a Habsburg-ház megsemmisítésére és Európában a saját túlsúlyok megteremtésére irányúit. Csak az eszközök voltak sajátszerűek, a melyekkel XIV. Lajos e czélt elérni iparkodott. Törekvése mindenekelőtt oda irányúit, hogy a Habsburg- ház két ágát egymástól elszigetelje s így külön-külön annál könnyebben legyőzhesse őket. Már a westfali béke felbontotta a két Habsburg-monarchia addigi összeköttetését, minthogy a császárnak arra kellett magát köteleznie, hogy a Franczia- és Spanyolország közt tovább folyó háborúban részt nem vesz. Es habár Mazarin a legközelebbi császárválasztásnál nem is boldogúlt abbeli szándékával, mely a Habsburgok kiszorítására s ha nem is a saját urának, de legalább valamely más német fejedelmi ház sarjának megválasz- tására irányúit, minthogy I. Lipót meg tudta a választófejedelmek szavazatát szerezni, a franczia fondorlatok annyit mégis kivittek, hogy az új császárt a reá rótt választási hitlevél és a rajnai szövetség visszatartotta a spanyolok minden támogatásától. Spanyolország ily módon történt magára hagyatá- sának tulajdonítandó, hogy IV. Fülöp végre rászánta magát, hogy elfogadja a leglényegesebb föltételt, melytől a francziák a békéhez adandó beleegye- zésöket függővé tették, hogy ugyanis legidősebb leányát nőül adja a franczia királynak, a ki ily módon vélte valósíthatni abbeli szándékát, hogy idővel majdan békés úton örököse legyen a spanyol uralkodó családnak. A spanyol trónöröklést egykor castiliai X. vagy bölcs Alfonz akképen szabályozta, hogy a fiak megelőzzék a leányokat, ezek viszont az összes