Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3
Bild der Seite - 460 -
Text der Seite - 460 -
460
közötti őszinte egyetértésen, melyet azonban hasztalan igyekezett Spanyol-
ország belevonásával a katholikus hatalmak szövetségévé kibővíteni. De a
veszedelem, a mely XIV. Lajos akadálytalan terjeszkedésében rejlett, a ki
az összes többi hatalmakat saját ezéljai szolgálatába vonta, vagy legalább
ellenkező törekvéseikben ellensúlyozni tudta őket, sokkal inkább szembe-
szökő volt, semhogy a bécsi udvarnál intő hangok ne emelkedtek volna ellene.
Ilyen volt a burgundi Lisoláé, ki bele nem fáradt számos emlékiratban feltűn-
tetni a császár előtt a károkat, a melyek az ő érdekeinek Spanyolországéitól
való elválasztásából származtak. Lisola szakadatlanul sürgette tehát a
Habsburg-ház két ága politikájának újra egyesítését. Alapjában a császár
szintén mindig Spanyolország felé hajlott s csak a török veszélynek, de
mindenek előtt Lipót békeszeretetének, valamint a fennálló rendszer gyökeres
megváltoztatása iránt való ellenszenvének tulajdonítható, hogy a császári
politika döntő fordúlata azon pillanatig halasztódott, a míg Francziaország
terjeszkedése magát a császári korona birtokát nem fenyegette. De mikor
Lipót végre megköté Hollandiával ama szerződést, mely a legközelebbi
évtizedben a császári politika kiinduló pontját képezte, még akkor is egyelőre
csak a birodalom területi épségéért szállt sorompóba, és Brandenburg segé-
lyével csupán Francziaország német szövetségeseit igyekezett ez utóbbitól
elvonni, magával Francziaországgal azonban a békét fenntartani törekedett.
Új csalódásokra volt szüksége, melyektől XIV. Lajos nem is kimélte meg,
hogy felrázzák olyan hangulatból, mely a franczia király megalázását inkább
a dolgok általános fejlődésére, mint a saját tetterejére volt alkalmas bízni.
Csak ekkor érlelődött meg a császárban a tudat, hogy a maga érdeke amaz
általános érdekek körében találná meg legbiztosabb védelmét, a melyek
az európai hatalmak szövetségében találkoztak Francziaország rendszeres
előnyomúlása ellen. Laxenburgban történt, hogy a császár 1673 május 31-én
magános tanácskozásban miniszterével, Hocherrel, békeszeretetét legyőzve,
elhatározta a Francziaországgal való nyilt küzdelmet. Kevéssel ezután Lipót
búcsúra ment Mária-Czellbe. Áldozás után keresztet vett kezébe s így szólt:
„Uram, Istenem, a kinek képét ime kezemben tartom, kijelentem előtted,
a mint azt Te, a ki a szívekbe látsz, úgy is tudod, hogy hadaimat nem
területem nagyobbításának vágyából gyűjtöm össze, mert meg vagyok
elégedve azzal, a mit Te nekem adtál s a miért hálát adok kegyeidnek.
Bizom Benned, hogy igazságos szándékom Neked nem fog visszatetszeni és
sajnálom, hogy e háborúra kényszeríttettem. Azért Te, Istenem, itélet napján
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (II), Band 3
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (II)
- Band
- 3
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.78 x 21.84 cm
- Seiten
- 272
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch