Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

462 nem tőlem fogod a vért számon kérni, a mely e háborúban kiontatik." Kiérzik e szavakból, milyen nehezére esett Lipótnak még ekkor is az elhatá- rozás. Ön maga felett nyert diadal volt az, a melylyel a császár a Franczia- ország elleni háborút megnyitotta. De a háború szerencsétlen folyamot vett s Lajosnak sikerült ellenfeleit egymástól elválasztani s mindegyikökkel külön békét kötni úgy, hogy az ellene alakúit szövetség fölbomlott s a kik még benne hiegmaradtak, egyre súlyosabb föltételeket voltak kénytelenek elfogadni. A nymwegeni békében (1678), mely az úgy nevezett második rabló háborút befejezte, Spanyolország Burgund szabad grófságot, a császár pedig breisgaui Freiburgot engedte át neki. Lotharingia oly megalázó feltételek mellett adatott vissza herczegének, V. Károlynak, hogy ez inkább továbbra is a francziák kezén hagyta országát. Végűi a brandenburgi választó kénytelen volt a St.-Germain en Layei békében (1679) kiadni minden hódítását a svédeknek, kik országába Lajos felbújtására betörtek. Alaptalanúl tettek ez események miatt szemrehányást a császárnak, ok nélkül írták az ő rovására főleg a nymwegeni békét s látták az utóbbiban azon védelmi szövetség igazolását, a melyet a „nagy" választó fejedelem Francziaországgal kötött. Bármi kedvezőtlenül Ítéljünk is a bécsi udvar politikájáról I. Lipót uralkodásának előbbi éveiben, ez a szemrehányás sehogy sincs helyén azon időre nézve, a melyben sokkalta nagyobb veszély támadt kelet felől a császár örökös tartományaira, mint minő Francziaország terjesz- kedése volt. Mert Francziaországon kivűl még volt egy második állam, mely nem kevesebbet, mint a Habsburg császári hatalom megsemmisítését tűzte ki czéljáúl. A Habsburg-háznak a portához való viszonyaiban a zsitvatoroki béke bizonyos jelentőségre tett szert azzal, hogy megkötésénél a császár először kapta meg a dsasar czímet s évi adója bizonyos összeg egyszeri fizetéséért örökre elengedtetett. A mint már ebben is a porta fokozódó hanyatlásának tünete mutatkozott, úgy a béke is hosszabban tartott, mint az előző hason- nemű egyezmények. De azért még fenntartotta magát Szolimán fényes vállalatainak emléke s midőn a porta a két Köprili nagyvezérsége alatt újra megizmosodott, Stambulban még egyszer visszatértek a régi idők büszke tervezgetéseihez s a Magyarországon alkotmánysérelmek miatt támadt véres polgárháború megadta Kara Mustáfa nagyvezérnek az óhajtott alkalmat, hogy dicsvágyát és fenhéjázását kielégítse, midőn elég vakmerővé tette