Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

468 mentén addig Érsek-Ujvár és Esztergom voltak, immár Temesvárra és Nándor-Fejérvárra látták magukat visszavetve. Erdély, minthogy az ifjabbik Apafy lemondott a trónról, ez időben szintén I. Lipótra szállott. Trónra léptekor Lipót olyan területen uralkodott, a mely terjedelemre körűlbelől a mai monarchia felének felelt meg. Bécs erődített határváros volt s Magyarország java részében török pasalikot képezett. Lipót alatt Tirol szerződésszerűen visszaszállt (1665) a Habsburg-ház főágára. 1675-ben az utolsó Piast halálával megüresedett sziléziai herczegségek, Liegnitz, Brieg és Troppau, mint a cseh korona hűbérei, Lipótra szálltak; azon követelések pedig, a melyeket a brandenburgi választó ezen területekre, valamint az 1621-ben lefoglalt Jägerndorfra emelt, a schwiebusi kerület ideiglenes átengedésével elégíttettek ki. A Francziaországgal legutóbb (Ryswykben) kötött békeszerződés, bármi kedvezőtlen volt különben a császárra s a német birodalomra, Freiburgot még egyszer visszaadta a császár birtokába. Mindenekelőtt azonban Magyarország felszabadításával állapíttatott meg nagyban és egészben a Habsburgi monarchia lényege és terjedelme. „Azóta Ausztriának egészen más alapja volt, mint azelőtt. Egykor Magyarországon minden háborút német hadak viseltek, s azt mondották, hogy az ottani folyók vize német vérrel van megfestve; azóta ellenben a magyarok a német seregek magvát alkották a német háborúkban." Utóbb azonban a franczia diplomatia a spanyol örökösödési háború folyamán még egyszer talált támaszt és segélyt Magyarország elégedetlen elemeinél. Ellentétben Magyarországgal, melynek volt ősi alkotmánya, a monarchia nyugoti felében a császár absolut módon uralkodott. Mária Terézia I. Lipótot mondá azon elődjének, „a ki uralkodói jogait fenntartotta, s kinek gondja volt, hogy azokat mindenkivel szemben megvédje". A rendek hatalma meg vala törve. Még mindig nagy hatást gyakoroltak ugyan az adók kivetésére és behajtására s ezzel az illető tartományok közigazgatására; de politikai jelentőségük elveszett és senkinek sem jutott eszébe azt új életre kelteni, vagy, mint régibb időkben történt, az összes Ausztria parlamenti képvise- letének alapjává tenni. Az absolut módon kormányzott államban a rendi párttusákat a pártoknak gyakran nem kevésbbé kártékony cselszövényei váltották fel az udvarnál. Csakhogy a háború okozta mély és általános kimerültség elfogta az uralkodó köröket is. Bármi kevéssé lehetett a kor- mányzat ilyen körülmények közt öntudatos kezdeményezésre képes, alakja, az absolutismus, önkénytelenül kiegyenlítő hatást gyakorolt az alárendelt