Seite - 469 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

469 országokra. Ez azonban még inkább fokozta az örökös tartományok s a magyar koronának ősrégi alkotmánynyal bíró országai közt az ellentétet, mely kezdettől fogva előmozdította a Habsburg-monarchia jövendőbeli dualisticus alakulását. De volt már akkor is a közös ügyeknek bizonyos köre, melyek keze- lésére az egykor I. Ferdinánd alkotta ellenőrző hatóságok állandóan fenn- maradtak, sőt fokozott jelentőségre tettek szert. Csupán a titkos tanács szenvedett lényeges változást, minthogy tagjai számának folytonos szaporo- dása miatt nem volt többé tanácskozó testületnek alkal- mas. A császár a titkos tanácsosokból bizottságokat alakított s némely kiválóan fontos esetekben azoknak legelőkelőbb tagjait, kik rendszerint más méltósá- gokat is viseltek, „titkos értekezletu -re (geheime Con- ferenz) hívta meg, miből lassanként állandó intéz- mény , valami miniszter- tanács-féle (1709 óta az úgy nevezett „enge Conferenz") fejlődött. Csakhogy ez intéz- mény még tökéletlen ma- radt, mert a miniszteri értekezlet tagjainak száma nem volt végképen megállapítva s még nem voltak az ügyek szerint különválasztott miniszté- riumok, mint ugyanazon időben példáúl a franczia udvarnál. Hasonlókép híjjával voltak a nevezett bizottságok a működésükhöz való határozott vezér- fonalnak, mivel a tagok gyakran változtak s ők maguk nem érintkeztek egymással, hanem egyesítő középpontjuk a császár volt, ki a maga részéről úgy szólván sohasem vetette el tanácsosainak Írásban adott véleményét. Mindenre kiterjedő beleszólás, akár csak a külügyi politika terén is, magát a főminisztert, vagyis a titkos tanácsosok legelsejét sem illette meg. A közös intézmények sorába vonták a hadügyet is legfőbb közigaz- gatási közegével, az udvari hadi tanácscsal. Lipót korába esik a régi had- A „szent liga" emlékérme 1684-ből.