Seite - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

472 mely fösvénységtől, valamint oktalan pazarlástól egyaránt távol maradva, megadta neki az eszközöket, hogy kárpótlásul a családi élet boldogságáért, melyet sohasem élvezett, művészeti és tudományos törekvések támogatásá- ban találjon üdülést és vigasztalást. Bécsben a Belvederében és a Himmelpfort- gasséban volt két palotája, méltó csarnokai voltak műkincs-gyűjteményének és válogatott könyvtárának. Amaz idő egyik legjelentékenyebb tudósa, Leibnitz, neki ajánlotta főmunkái egyikét, a Monadologiát s nem Jenőn műit, hogy a nagy bölcsész azon terve, hogy Bécsben tudományok akadémiája alapíttassék, meg nem valósúlt. Jenő két nemzet legnemesebb tulajdonságait egyesíté magában, s azokat mint „három császár hű szolgája" fogadott hazájának szentelte. Ezekhez egyszersmind olyan jellem is járult, „a melynek nemessége és szeplőtlen tisztasága a legnagyobb bámulatot érdemli". Jenő a zentai győzelemmel alapította meg dicsőségét; új babérokat a spanyol örökösödési háborúban aratott, mely azért támadt, mert XIV. Lajos épen úgy, mint a császár, követelést emelt a spanyol Habsburgok kihaltával megüresedett spanyol monarchiára. Az a kérdés, ki legyen az utolsó spanyol Habsburg, II. Károly halála után a spanyol monarchia örököse, régóta foglalkoztatta a diplomatákat. Minthogy Károly testvérnénje, Mária Terézia, ki XIV. Lajos franczia király felesége volt, a trónöröklés jogáról lemondott, Margit Terézia, I. Lipót császár neje és II. Károly húga lett volna az örökös, mert ő férjhezmenetelekor nem mondott le jogairól. Csakhogy ő még 1673-ban elhúnyt s házasságából csupán egy leány származott, Mária Antonia, ki Miksa Emánuel bajor választóhoz ment nőül. Esküvőjekor azonban Mária Antonia épen úgy, mint régebben nagynénje a franczia királyné, lemondott a spanyol koronáról s örökjogát atyjára és mostoha fivéreire ruházta át. Mindazonáltal Károly halála után a müncheni udvar szintén követeléssel állt elő, még pedig Mária Antonia fia, a trónörökös József Ferdinánd javára. XIV. Lajos is érvény- telennek nyilvánította neje lemondását s egyik unokája számára követelte Spanyolországot, míg viszont a császár a saját és háza követeléseinek próbált érvényt szerezni. Ellenben a tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia az osztatlan spanyol monarchiát sem Francziaországnak, sem Ausztriának nem akarták juttatni, mert attól féltek, hogy az európai egyensúly meg- zavartatik. Ük a nagy örökség megosztását óhajtották. XIV. Lajos belátta, hogy a tengeri hatalmak ellenkezése miatt nem egy könnyen fogja az egész örökséget megszerezhetni. Elfogadta tehát