Seite - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

475 területeket ragadjanak el a Bourbonoktól. Károly pártja inkább az uralkodó- ház, a Józsefé inkább a német birodalom érdekeit tartotta szem előtt, mint- hogy egy Francziaországgal vívott győzelmes háborútól kedvező visszahatást remélt a német birodalmi ügyekre is. Mindkét érdeket összefoglalta a császár, midőn saját személyére nézve ragaszkodott az egész spanyol örökségre való követeléséhez, mint olyan joghoz, melyet, mint mondá, maga az Isten adományozott neki. Ez okból Lipót tiltakozást emelt a spanyol végrendelet ellen s hadat gyűjtött, hogy Milánó herczegség területére nyomúljon; mert a császár, minthogy még hatalmas szövetségtársak nélkül állt, feladatát egyelőre a legközelebb esőnek megszerzésére kényszerűit korlátolni s alig tévedünk, midőn ez elhatározásban egyszersmind a bécsi udvar egymással küzdő pártjai közötti kiegyezést látunk. Savoyai Jenő első hadjárata Olaszországban, a mely az Alpeseken való sokat csodált átmenettel kezdődött s a carpii és chiarii két győzelemmel koszorúztatott, már végbement, még mielőtt a császárnak a tengeri hatal- makkal való szövetsége létre jött volna. XIV. Lajos maga volt az, ki a császár ebbeli törekvéseit eredményre vezette. A végrendelet azon záradéká- nak eltörlésével, mely kimondotta, hogy Spanyolország és Francziaország koronája egy ember fején nem egyesíthető, a fennhéjázással, a melylyel a Hollandia védelmére kötött úgy nevezett barriére-szerződésen túltette magát, a tengeri hatalmak kereskedelmének károsításával, II. Jakab fiának Anglia királyául való szószegő elismerésével, melyet ama pillanatban mondott ki, midőn király és parlament Angliában épen törvény útján szabályozták a trónöröklést, mindezzel maga XIV. Lajos gyújtotta meg azon örökösödési háborúk elsejének tüzét, a melyek ez időtől fogva a XVIII. századon végig tartottak. III. Vilmos még megélte az angol közvélemény hatalmas fordu- latában s a tengeri hatalmak és a császár közötti „nagy szövetség" meg- kötésében ügye diadalát, a melyet haldokolva ajánlott utódjának, Annának, midőn egyszersmind végrendelete végrehaj tójául megjelölte neki ama férfiút, ki oly annyira be volt avatva, mint senki más, az orániai politika tervez- getéseibe és kilátásaiba : John Churchillt, Marlborough grófot, a későbbi herczeget. Ezután Marlborough, Savoyai Jenő és a hollandi Heinsius volt a háború lelke. Ök alkották azt a triumvirátust, mely a Francziaország irányában való ellenállás összes elemeit maga köré gyűjtötte. III. (I.) Frigyes brandenburgi választó és Ernő Ágost hannoverai herczeg már előbb megígérték segély őket; amaz (1700) porosz királyi 60*