Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

485 nyert kifejezést. Hogy mindezeknél a kormány az uralkodó merkantil- és prohibitiv-rendszer tévedéseitói nem tudta magát megóvni, azért neki épen oly kevéssé tehető szemrehányás, mint a hogy az a körülmény, hogy az említett alkotások nem eredményeztek állandó gyümölcsöt, nem csorbít- hatja VI. Károly abbeli érdemét, hogy legelőször ő kisérlé meg olyan kereskedelmi-politikai szervezet létrehozatalát, a mely a nyugat-európai országokéhoz hasonlított. De bárminő sokoldalúak voltak VI. Károly és államférfiai — különösen Rialp marquis — törekvései e téren, végül mégis feláldoztattak annak az egy eszmének, a mely ezután a császár minden egyéb cselekedetén uralkodott, s ez az általa megszabott új trónörökösödési rend minden felől való elismerésének óhaja volt. I. József halála után Károly volt egyetlen férfi képviselője házának. 1708-ban vette nőül Erzsébet braunschweig-wolfenbütteli herczegnőt, s midőn Ausztria és Magyarország trónját elfoglalta, házasságából még nem származtak gyermekek. E mellett a császár nejétől különválva élt Spanyol- országból visszatérte óta, minthogy neje 17 13-ig ott maradt. Ha VI. Károly megfontolta magában, minő rettenetes küzdelmekre adott indító okot a spanyol Habsburgok fiágának kihalta s hogy ez a háború a spanyol monarchia szétrombolására vezetett, akkor valóban nehéz gond szállhatta meg a miatt, hogy az osztrák és magyar tartományokat nem nagyon messze jövőben hasonló sors érheti. Mert mindez országok és tartományok csak laza kötelékben álltak egymással s egyedül az egy és ugyanazon uralkodó-ház kapcsa (personal unió) fűzte össze őket. S még ez a kötelék is felbomlásnak volt kitéve, mihelyt egyszer a Habsburg-ház fiága kihalt; mert egyedül a fiágra vonatkozott az uralkodó család öröklési joga Magyar- országban. A kérdés, ki fog majdan az osztrák és magyar részek fölött uralkodni, igen nagy politikai fontosságú volt tehát az illető országokra, valamint a külföldre, annál inkább, minthogy a császárnak voltak élő nővérei és unokahugai s az 1703-ki családi szerződés — a Lipót-féle pactum mutuae successionis — I. József női leszármazóinak előjogot biztosított. Nem VI. Károly, a ki még mindig remélte, hogy fiu gyermeke szüle- tik, hanem a horvát-szlavon rendek vetették föl az ügyet, még pedig oly módon, a mely épen úgy, mint a rá következő tárgyalások egész folyamata, bizonyságúl szolgálhat arra, hogy magok az egyes országok leghőbben óhajtották, hogy eddigi kapcsolatuk a hagyományos uralkodó ház kormánya alatt fennmaradjon. Horvát- és Szlavonországok eddig minden török vész