Seite - 489 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

489 hogy a császár talán jobban cselekedett volna, ha Jenő állítólagos tanácsa szerint egy derék hadsereget és tele kincstárt hagyott volna leányára azok helyett az olyan sok áldozattal megvásárolt biztosítékok helyett. De, ámbár a hatalmak Károly halála után keveset törődtek a neki tett Ígérettel, még sem ismerhetni félre, hogy a pragmatica sanctiónak midenfelől jogérvényesen történt elismerése Mária Teréziának szorongattatásai közepett igen nagy javára vált. Nemcsak az örökös tartományok szoktak hozzá a húsz évi időszakban, hogy e törvényt közjogi állapotuk alapjáúl tekintsék. Kifelé szintén ezen törvénynek végbement elismerése adta meg Mária Teréziának igaz jogáról való benső meggyőződése mellett azt az erőt, a melyen végűi ellenségeinek minden agyarkodása meghiúsúlt. „A különböző tartományoknak egy állameszmében való egyesítése tekinthető a Habsburg uralkodó ház nagy hagyatékának és ötszáz esztendei működése eredményének.46 Hogy ez az egyesülés állandóan fennmaradt s az új Habsburg-Lotharingi családra is átszállott, az Mária Terézia műve. Mária Terézia 1717 május 13-án született Bécsben. Még gyermek volt, midőn kezét Lotharingi Lipót herczeg idősebb fia Kelemen, ennek halála után pedig második fia, Ferencz István számára megnyerni igyekezett. A Habsburgokat és a Lotharingiakat a XVII. század óta a rokonság s a politika fűzte össze. Lipót herczeg atyja, Bécs felszabadítója, V. Károly lotharingi herczeg, anyja pedig I. Lipót császár mostoha nővére volt. Maga Lipót herczeg ifjúságát a bécsi udvarban töltötte; csak a ryswyki béke után lépett ismét atyai országának birtokába. VI. Károly barátságosan fogadta a herczeg szándékait. Nem tett ugyan kötelező Ígéretet; de Ferencz István Bécsbe jött, hol a császár csakhamar megkedvelte az élénk és csinos fiatal embert, kit úgy fogadott, mint családja tagját, s ki Mária Terézia főherczegnő hajlamát is megnyeré. De, míg a lotharingi trónörököst és a császár örökösnőjét már mindenütt jövendőbeli házaspárnak tekintették, nem egyszer fenyegető felhő lebegett majdani egyesűlésök felett. I. József császár két leánya: Mária Jozefa szász trónörökösné és Mária Amália bajor trónörökösné férjhez menetelökkor lemondottak a trónöröklésről Ausztriában; annál inkább óhajtották tehát ezek, mindegyik a maga legidősebb fia számára Mária Teréziát megszerezni. Legelői azonban a spanyol királyné volt az, a ki fiának, Don Carlosnak, az osztrák trónörökösnő kezével fényes jövőt óhajtott biztosítani s a császárt olyan szerződésre bírta, melyben bele- 62