Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

490 egyezett, hogy idővel három leánya közül kettő a két infánshoz menjen nőül, sőt, bár csak feltételesen, azt is jóváhagyta, hogy legidősebb leánya Don Carlossal lépjen házasságra. Ez a szerződés végűi meghiúsult ugyan; de még 1733-ban Francziaország és Spanyolország ellenséges magatartá- sának hatása alatt s ama nehézségek előérzetében, melyekbe a pragmatica sanctio a bajor Wittelsbachoknak az osztrák örökségre való áhítozása miatt ütközni fog, újra fölmerült a bécsi udvarban a terv, hogy Mária Terézia, mint legidősebb leány s Ausztria, Cseh- és Magyarországok örököse a bajor trónörökös legidősebb fiához, nővére Mária Anna pedig Don Carlos infánshoz adassék hitvesül s ez utóbbi a spanyol örökség országait kapja. Maga Savoyai Jenő volt az, ki a bajor házasságot ajánlotta a császárnak. Végre azonban Mária Terézia szívvonzalma, ki édes anyjában hatalmas szószólót talált, diadalt űlt mindezen terveken. Midőn Ferencz István meghozta a császárnak azt a súlyos áldozatot, hogy Toscanáért lemondott ősi országáról Lotharingiáról Leszczynski Szaniszló Lengyelország volt királya és Francziaország javára, VI. Károly nem késett tovább beleegyezésével s a házasság a herczeg és Mária Terézia közt 1736 február 12-én még ama lemondás előtt megköttetett. A legnehezebb viszonyok közt lépett VI. Károly császár halálával és a pragmatica sanctio alapján Mária Terézia az osztrák örökös tartományok és a magyar királyság trónjára. Országait a lezajlott háborúk kimerítették, a hadsereg pedig rossz karban volt, mióta azt többé nem Savoyai Jenő vezette. A lakosság hangúlata nyomott volt, az ifjú uralkodónőt, ki a kormányzatot átvevé, előbb nem avatták be a közügyekbe s most atyjának nagyobbára elaggott tanácsosai környezték, kik nem voltak ugyan híjjával a tapasztaltságnak, de annál inkább a határozottságnak és a tetterőnek. Eleinte azon reményben ringathatták ugyan magukat, hogy a trónváltozás nyugodtan fog végbe menni, hisz Európa legtöbb állama elismerte a pragma- tica sanctiót. De csakhamar kitűnt, hogy tényleg mily keveset ér ez az elismerés. Károly Albert bajor választó I. Ferdinánd császár végrendeletére támaszkodva, a melyet hibásan magyarázott a saját háza javára, követelést támasztott Ausztriára. Még váratlanabbak voltak a Sziléziára vonatkozó követelések, melyeket egyszerre II. Frigyes, Poroszország fiatal királya emelt. Nem sok idő múlva Francziaország, Spanyolország meg Szászország is Mária Terézia ellenfelei közé állottak. Míg II. Frigyes, kinek követelései