Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

492 fokig szerezni. „Szelid s mégis élénk kék szeme, dús szőke haja, magas homloka s finom idomú arcza, egészséges, erős, több mint közép nagyságú, de bájos alakja, könnyed s mégis méltóságos járása a szépség és fenség ritka egyesülését képezték. Ehhez sorakoztak szellemének csodálatos élénk- sége, az éles itélő tehetség, hű emlékezet, a szerencsés adomány, hogy akár magán társalgásban, akár nyilvános beszédben gondolatait biztosan, könnyen és meggyőzően fejezze ki, továbbá meleg érzék háza dicsősége, alattvalói java, mélyen meggyökerezett érzet a jog és törvény iránt, legbensőbb valójából származó vallásossága s soha meg nem rendíthető bizalma az Istenben." Ilyennek rajzolja lelkesült életirója s ilyen volt valóban; egész lényében királynő, uralkodónő, a ki, hogy Schlegel szavait használjuk, tetteivel meg- czáfolta a lex salicat, ama törvényt, a mely a nőket kirekeszti a trónról. „Szegény királynő vagyok — mondá egy ízben Mária Terézia —, de egy király szivével birok.u Eljárása bebizonyította e szavak igazságát. A legvégső szükségben, midőn a bajorok előőrsei már St.-Pöltennél, Bécs közelében portyáztak és Frigyes a meghódított Szilézia birtokában azzal fenyegetőzött, hogy Magyarországba vagy Morvaországba betör, Mária Terézia Magyarországba vonúlt. Nagy és örökké emlékezetes elhatározás volt tőle, hogy épen e pilla- natban szakított a Magyarország iránt való gyanakodás hagyományos rend- szerével; bizalommal tette le sorsát a heves vérű, de épen ezért nemes fölhevűlésre mindig képes nép kezébe. Azonban a pozsonyi országgyűlés tárgyalásai, a melyek a koronázást megelőzték, épen nem simán folytak le, minthogy a királynő a rendek követeléseivel azon tételt állította szembe, hogy az országot mint hitbizományt birja s a királyi hatalmat úgy kell utódaira átszármaztatnia, a hogy azt kapta volt. Csupán két egyformán befolyásos férfiú, Pálffy nádor és Grassalkovics személynök — ki, mint a királyi tábla elnöke, az alsó tábla tanácskozásait vezette, — közvetítő tevékenységének tulajdonítható, hogy a tárgyalások mind a két felet kielégítő eredményre vezettek. Még mielőtt ez megtörtént, ment végbe Mária Terézia koronázása. (1741 június 25.) Ismeretes, hogyan rendelte kevéssel ezután Mária Terézia a karokat és rendeket a pozsonyi várba, hogyan jelent meg gyászba borúivá közöttük, hogyan hivatkozott a fenyegető veszélyre és az ő kötelességökre s midőn könnyei által gyakran félbeszakított beszédét befejezte, minő mély meghatottság fogta el a gyülekezetet s hogyan tört ki végűi a királynő elbűvölő látására az a büszke érzés, hogy épen a magyaroknál keres