Seite - 493 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

493 menedéket, ez egyhangú és lelkesült kiáltásban: „Életünket és vérünket királyunkért, Mária Teréziáért!" Ha meggondoljuk, mennyire teljesen máskép alakúit, az előbbi idők eseményeivel összehasonlítva a magyarok viszonya királynőjükhöz, meg fogjuk érteni azt a rendkivúli hatást is, melyet ez az esemény az örökös tartományokra és egész Európára gyakorolt. Amott a remegő kedélyekben új remény fakadt; itt egészen más vélemény képződött Ausztriáról, mely nem törött össze kártyavárként, mint hitték, már a legelső lökésre, hanem becsülettel megállta életrevalóságának tűzpróbáját. Sziléziát azonban nem lehetett II. Frigyes hadi dolgokban erős kezé- ből újra kiragadni. A porosz királynak Csehországban, Csaslaunál (vagy Chotusitznál) aratott újabb győzelme után át kellett neki engedni a boroszlói békében, melyhez Szászország is csatlakozott, Szilézia legnagyobb részét Glatz grófsággal együtt. E békekötésnek azonban megvolt az a haszna, hogy Mária Terézia immár összes haderejét a bajorok és a francziák ellen fordíthatta, míg a vele szövetkezett Anglia bőven küldött neki pénzt és katonát. Mária Terézia sógora, Károly lotharingi herczeg egész a Rajnáig nyomúlt s már azon volt, hogy e folyamon átkelve megtámadja Franczia- országot, midőn II. Frigyes porosz király ismét fegyvert fogott. Ezen második sziléziai háborúra az az aggodalom indította őt, hogy Ausztria a kivívott túlsúlyt talán arra is fel fogja használni, hogy újra elragadja tőle Sziléziát. Frigyes VII. Károly német császárral szövetségre lépett, melyhez Francziaország is csatlakozott. A porosz király ezt állítólag azért tette, hogy Mária Teréziát a császár elismerésére kényszerítse, a való- ságban azonban azért, hogy Csehországot meghódítsa, a melynek birtokában osztozni akart VII. Károlylyal; Mária Terézia viszont ez úttal a szászoknál talált segítséget. Lotharingi Károly Frigyes támadása miatt a Rajna mellől Csehországba sietett, hol egy szász hadtesttel egyesült. Frigyes, a ki Cseh- országba tört, a lakosság ellenséges hangúlata és Traun, Károly tapasztalt tanácsadója ügyes hadműveletei következtében kénytelennek látta magát, a nélkül, hogy bármit is elért volna, újra kivonúlni ez országból. Annak a kénytelenségnek, hogy minden rendelkezésre álló hadat II. Frigyes, mint a legveszélyesebb ellenség ellen alkalmazzanak, az volt a következménye, hogy VII. Károly az osztrákok elvonúlása után vissza- térhetett Münchenbe, hol csakhamar meghalt. Fia Miksa József, kinek haldokolva lelkére köté, hogy béküljön ki a Habsburg-házzal és soha ne is