Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

496 archalis önkényuralmával szemben, a melynek az örökös tartományok alá voltak vetve, Mária Terézia uralkodása átmenetet képez az önkényuralmi bureaucrata monarchiához, mely fia, József alatt jutott teljes valósúlásra. A középkor hadi és jogállamával való ellentétben Ausztriában is mind- inkább előtérbe lép az újabb állam a maga pozitív czéljainak bőségével. Ezeknek alávetni s ezek szolgálatába helyezni a köz-, sőt a magánéletnek minden más jelenségét, valamint kieszelni és megszerezni azokat az eszközö- ket, a melyek az államnak a végtelenig felszaporodó feladatai megoldásához szükségesek, ez képezi ezután a kormányhatalom minden törekvésének a tárgyát, ebben nyilvánúl az államnak folyton terjeszkedő mindenhatósága. Ez egyenlősítő hatalomnak egymás után áldozatúl esik a legtöbb kiváltság, a mely az állam rendjeit egymástól megkülönbözteti. De, a mint a korlátlan hatalom széttöri ama sorompókat, a melyeket a hűbérállam a nemesség javára emelt volt az állam és a nép legalsó rétegei közt, s elhatol ama kútforrásokig, a melyekből a közélet fakad s mindig újra meg szokott" ifjodni, úgy az állam új hatalmi követelései nagy változást hoznak létre az egyház viszonyaiban is, a mely lassankint lemond arról, hogy külön államot alkosson az államban. Mária Terézia uralkodása az új politikai elméletből egyáltalán nem vonta le a legvégső következtetéseket. Nem tette, mert a császárné egész valója idegenkedett a doctrinarismustól; igen élénken élt benne a fennálló iránti tisztelet s nem érzett kedvet az erőszakos változtatásokra, habár nem zárkózott el a kénytelenség elől, hogy sok minden átalakításra és javításra szorúl. Mégis az ő halhatatlan érdeme, hogy negyven esztendei uralkodásának a végén az a monarchia, a melyet trónraléptekor szétmállás fenyegetett, szilárd tagozatban és kapcsolatban állt a világ színe előtt. Mária Teréziáig s még ő alatta is az állam legfőbb vezetése az örökös tartományokban a titkos értekezletre (geheime Conferenz) volt ruházva, a melynek tagjai fontosabb ügyekben tanácscsal szolgáltak az uralkodónak. A hadsereg igazgatását még mindig az udvari hadi tanács vezette. A pénz- ügyeket szintén még mindig az udvari kamara legfőbb hatósága kezelte. Egyedül ez a három középponti hatóság volt s ezek közül is az udvari kamara ügyköre tulajdonképen csak a monarchia nyugoti felére terjedt, mert Magyarországnak megvolt a maga ősi alkotmánya. Ezt Mária Terézia érintetlenül meghagyta, sőt Milano és Belgium kormányzata is teljesen különváltan maradt. De legalább azokból az országokból, a melyek intéz-