Seite - 499 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

499 mindinkább elveszíté. A legközelebb következő évek legtöbb reformja az e tanács kebelében folyt eszmecserék és tárgyalások eredményének mutatkozik. E tanácskozások első következménye volt egyebek közt a politikai közigaz- gatás újabb reformja. Minthogy az eddigi szervezetben sok minden fogyat- kozás mutatkozott, a pénzügyi igazgatást ismét tökéletesen elválasztották a politikaitól; ez utóbbit meghagyták a direktóriumnál, a mely immár „az egyesült osztrák és cseh udvari kanczellária" nevét visdte, míg amaz újra az udvari kamarához utasíttatott. Ugyanekkor az állampénztár- és az államadósság-ügy számára a német örökös tartományi „Bank- und Credit deputationa-t, az államszám vitel-ügy számára az udvari számszéket (Hof- rechcnkammcr) állították fel. Mindezeknek megfelelő módon alakították át azután az egyes tartományok közigazgatását. Mária Terézia uralkodása az adóügy terén szintén korszakos jelentőségű. Míg az előtt a csapatok kiegészítése, fölszerelése és élelmezése a rendek kezébe volt letéve, a mi, minthogy minden egyes esetben sokáig kellett velők pénzért és katonáért alkudni, fölötte megnehezíté egy nagyobb haderő fenntartását, most Mária Terézia arra birta a rendeket, hogy egyelőre tíz esztendőre ajáljanak meg, még pedig az eddiginél nagyobb pénzösszeget, minek fejében az élelmezést maga a kormány vette át. Hogy továbbá a földadó egyenletesebb megoszlást nyerjen, megalkották a Terézia-féle katasz- tert, mely az örökös tartományokban 1748-tól csekély megszakítással 1819-ig használatban maradt. A földesúri földbirtok adómentességét megszűntették s szabatosan meghatározták a nemesi és a paraszt birtokot, melyek közül amaz akkor még csekélyebb mértékben volt megadóztatva, mint az utóbbi. Az úgy nevezett úrbéri reform és robotpatens (1775) az itt-amott még örökös jobbágy parasztoknak földesuraikhoz való viszonyát azon czélzatból szabályozták, hogy a vidéki, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság sorsa emberhez méltóbbá alakúljon s anyagi szolgáltatási képessége az államra nézve jobban értékesíthetővé váljék. Mivel pedig az új adók az egyes tartományok terheinek érzékeny szaporodását vonták maguk után, Mária Terézia buzgón munkálkodott azon is, hogy alattvalóinak a jóllét új forrásait nyissa meg. A kereskedelem és az iparos tevékenység megelevenítése annál sürgetőbbnek mutatkozott, mert Mária Terézia legvirágzóbb tartományának, Sziléziának az elvesztése azzal a veszedelemmel járt, hogy a monarchia kereskedelmi tekintetben a külföldtől, kivált Poroszországtól fogott függésbe jutni. Ez okból a császárnő 1746-ban 63*