Seite - 504 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

504 Liechtenstein Venczel herczeg tette az osztrák tüzérséget a világon a legjobbá. Az úgy nevezett Daun-féle szabályzat (réglement) azon czéljával, hogy az engedelmességet, rendet, erkölcsösséget emelje a hadsereg köz- érzetévé, korszakot alkot az osztrák hadsereg történetében. E czélra alapít- tatott a bécs-újhelyi katonai akadémia, és a hadmérnöki akadémia Bécsben (auf der Laimgrube). Mária Terézia személyesen nagyon népszerű volt a hadseregnél, mert a katonaságot mindenképen kitűntette, táborait maga meglátogatta s csapatszemléket is tartott. „E fáradozásokkal — irja ellenfele, Nagy Frigyes — a hadügy az országban olyan tökéletességre jutott, minőt még sohasem ért el az osztrák ház császárai alatt s egy asszony valósított olyan terveket, a melyek egy férfiúhoz is méltók lennének.44 Bécsi követe, Fürst báró megjegyzi: „Melyik más uralkodó lett volna képes hét békeév folyamán a dolgokat oly lábra állítani, a hol jelenleg vannak ? A legkésőbbi időkig el fogják ismerni, hogy Mária Terézia a világ egyik legnagyobb fejedelemnője volt. A Habsburg-házban nincsen párja." Sajátszerű és részben még föl sem derített változásokon estek volt át az egyes főhatóságok; de e változások csupán a Terézia-féle korszakban lépnek elő határozott körvonalakban s tovább fejlődésöknek is ez a korszak a bizonyítéka. Ezt kiváltképen a külügyekről mondhatni. Még a XVIII. század elején (1702) mint külön főnökök alatti hatóságok egymás mellett jelentkez- nek az alsó-ausztriai, a belső ausztriai, meg a felső ausztriai titkos udvari kanczelláriák. De már 1721-ben az említett három kanczellária, valamint az osztrák államkanczellária élén, mint közös főnök, a legfőbb udvari kanczellár, gróf Sinzendorf Fülöp Lajos, a külügyi politika hivatalos vezetője áll. Később ama három országos kanczellária egyetlen osztrák udvari kanczelláriává olvasztatik össze, míg a titkos udvari és államkanczellária tőle külön választva kezd működni. A külső állampolitika közege a titkos udvari és államkanczellária volt. Udvari és államkanczellár Mária Terézia alatt előbb Ulfeldt volt, kit azután Kaunitz követett e méltóságban. Csakhogy az állam külügyi politikáját sokkal kevésbbé hivatalos vezetői, Sinzendorf és Ulfeldt határozták meg, mint inkább egy bevándorlott convertita, Bartenstein, egy strassburgi tanár fia, ki alárendelt állása daczára — csak jegyzőkönyvvezetője volt a „titkos értekezletének, — ügyismeretével és buzgalmával megszerzé VI. Károly, utóbb pedig Mária Terézia teljes bizalmát úgy, hogy ez a későbbi években a következő emlékezetes szavakat irta róla: „Ki kell neki azt az igazságot