Seite - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

511 udvar híve, gróf Poniatovski Szaniszló választatott lengyel királylyá s a két említett uralkodó hitfelei, a dissidensek — protestánsok és görög nem egyesültek — a katholikusokkal egyenlő jogokat nyertek. Ez engedmény ellen Barban, Podoliában a nemesek szövetséget (bari confoederatio) alakí- tottak, melyet azonban egy orosz hadsereg szétugrasztott, sőt török területen is üldözött, mely okból a porta háborút üzent Oroszországnak. Oroszország növekvő hatása Lengyelországban s hadi szerencséje a porta ellenében fölkelté a szomszéd államok: Poroszország és Ausztria félté- kenységét. Ennek folytán a császárné a tizenhárom szepesi várost, a melyeket Magyarország hajdan zálogba adott a lengyel koronának, valamint a wielickai és bochniai sóbányákat birtokba vétette, Poroszország pedig azon ürügy alatt, hogy a pestis ellen határvonalat kell emelnie, csapataival benyomúlt Lengyelországba. Ily körülmények közt újra fölmerült Lengyelország felosztásának előbb is gyakran szellőzött terve. Oroszország és Poroszország a szepesi városok birtokba vételét ürügyül használták arra, hogy olyan felosztásban állapod- janak meg, a mely szerint Oroszország azért, hogy a töröktől elhódított tartományokat a szultánnak visszaadja, Lengyelországban kárpótolja magát, Ausztria és Poroszország pedig szintén Lengyelország rovására olyképen nagyobbodjanak, hogy a három állam eddigi hatalmi viszonya változatlan maradjon. így ment végbe Lengyelország első felosztása, a melyben Orosz- ország Lithvánia keleti részét, Ausztria a Felső-Visztula jobb partját Galiczia (Halics) és Lodomeria (Wladimir) királyság neve alatt, Poroszország az egykori Lengyelországnak átengedett Nyugot-Poroszországot (Danczka és Thorn kivételével), Ermelandot és a Netze-kerületet kapta. A megtörtént felosztással összefüggésben és a végből, hogy az újonnan szerzett területek és Erdély közt közvetlen összeköttetés létesüljön, a császári lobogókat Bukovinában is kitűzték, a melynek átengedésére Thugut, mint Ausztria ügyes képviselője, rá tudta venni a portát (l 775)- Mária Terézia nem óhajtotta ezt a megoldást. Mint magyar királynő rendelkezett ugyan a jognak legalább látszatával a szerzett lengyel terüle- tekre nézve, a melyek egykor Szent István koronájához tartoztak s a melyekre most csakugyan érvényesítették a visszaháramlás jogát (jus postliminii). De Mária Teréziának nagyon csekélylő véleménye volt e jogczímről s a mint ő maga is igaz jogának köszönhette trónját, épen úgy szabadkozott olyan politika ellen, a mely nem a jogot, hanem a pillanatnyi kedvező alkalmat