Seite - 514 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

514 bevonultak, erre Frigyes hosszadalmas és meddő alkudozások után azzal felelt, hogy ő maga is betört Csehországba. (A „krumpliháború", a „szilva- perpatvar", vagy a mint Laudon nevezte „guerre de chien".) Ez azonban csata nélküli háború maradt. Mária Terézia Thugutot titokban, fiának tudta nélkül a porosz főhadiszállásra küldé békejavaslatokkal, a melyek egyelőre hajótörést szenvedtek ugyan, melyek azonban bármint duzzogott légyen József, minthogy Francziaországtól nem lehetett segélyt várni, sőt Orosz- ország épen Frigyessel készült szövetkezni, újra fölvétettek s a két említett hatalom közvetítésével a tescheni békére vezettek, a melyben minden más- féle követeléséről való lemondása fejében Ausztria megkapta az Inn-negyedet. Végtelen örömmel üdvözölte Mária Terézia a béke visszatértét, a melyet enyhet adó vigaszkép fogadott közeli halála előérzetében. Magasztos elégtétellel tekinthetett vissza Mária Terézia negyven esztendei uralkodása idejére, a melynek fényével az osztrák örökös tartományok egyetlen más korszaka sem hason- lítható össze. Mikor trónra lépett, fiatal s gyönge asszonynak tartották; mily egészen máskép állotta meg helyét! Férfiúként ragadta meg az állam kormányát s erősen és ügyesen tartotta azt kezében mindvégig. Fáradhatatlanúl tevékeny volt; együtt dolgozott minisztereivel, de elhatározásait önállóan hozta. Komornák olvasták fel neki a jelentéseket és a beadványokat, a melyekre azután saját kezével írta fel néhány magvas szóval a maga eldöntését. Mint gyakorta mondá, csak annyit kért az istentől, hogy adja meg neki a képességet, hogy az államügyek meg- ítélésében mindenkor eltalálja a helyeset. Idegen követek bámúlták válaszai szellemességét, világosságát, határozottságát. Erkölcsi nagysága, valamint fényes politikai tehetségei iránt csodálatot ébreszthet bennünk az az „utasítás", melyet „anyai jó indulatból utódai különös javára" vetett sajátkezűlegpapirra.* * A mellékelt kézírás eredetijét Mária Terézia abban az imakönyvben szokta tartani, melyet Mária Krisztina foherczegnő örökölt töle. Ez az irás, egy óraidőbeosztás, német eredetiben így szól : „Die ordinaire tage halbe 6 uhr auffstehen, ankleyden, meess hören, geistliche lesung 2 stund bis halbe 8 uhr. Von halbe acht uhr mit denen cabinetssecretairs expedirn bis 9 uhr; von 9 bis 12 uhr ministre audienzen. 12 uhr kinderfrauen, andere sehen, 1 uhr taffei, bis 3 uhr Unterhaltung oder ruhen. 3 uhr lesung: todtenofficium, 4 uhr bis 6 uhr expedirn, schreiben oder audienzen, 6 uhr rosengrantz, von da bis 9 uhr schreiben, conservirn, spaziren, stille amüsante lesung, sontag audienz A tescheni béke emlékérme.