Seite - 516 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

516 Augusztinusok templomában Bécsben férje, Albrecht szász-tescheni herczeg, Canova által nagyszerű síremléket emeltetett. 1765-ben ment végbe Innsbruckban Lipót főherczeg esküvője egy spanyol infansnővel. Az evvel kapcsolatos ünnepélyességek közben érte utói a császárt a halál. Épen az operából érkezve haza hunyt el szélütésben, fia, József karjaiban. Mária Terézia vigasztalhatatlan volt; soha sem tette le többé a gyászruhát. Mária Terézia még tizenöt esztendőt élt férje halála után. Az utolsó időkben gyakorta elhagyatottnak érezé magát. Gyermekei közül többen idegen földön éltek, és ama férfiak közül, a kik egykor tettel és tanácscsal támogatták, egyiket a másik után szólította el a halál. Fájdalommal tapasz- talta, milyen gyakran eltérők fia nézetei az övéitől, főleg a vallás dolgaibán. Megvolt ugyan az az elégtétele, hogy még érettségre látott jutni sokat ama nemes magvakból, a melyeket egykor ő maga vetett el; de érezte mégis, hogy a világ lassankint egészen mássá lön körülette. O, ki előbb vidám és társaságot kedvelő volt, immár teljesen visszavonult minden mulatságtól; óra hosszat időzött imádkozva a Szent István székesegyház oratóriumában, vagy a kapuezinusok kriptájában férje koporsójánál. Fokozódó elhízása megnehezíté neki a szabadban való mozgást. Kivéve a himlőt, melybe 1767-ben esett, Mária Terézia ritkán volt beteg; de arra nézve senki sem ringathatta magát csalódásban, hogy évein jóval túl elöregedett. 1780 október 15-én elkészíté végrendeletét, de csak nov. 20-án öltött komolyabb alakot a betegség, a melybe kevéssel azután esett; 25-én áldozott meg; 28-án vett megható búcsút a gyermekeitől, nov. 29-én meghalt. Elhúnyta hírére II. Frigyes porosz király ezt írta: „A császárné halála fájdalommal töltött el; e nő becsületére vált trónjának és nemzetségének; háborúskodtam vele, de soha sem voltam ellensége". Klopstock, a „Messias" híres német költője, a következő szavakkal éneklé meg kimultát: „Aludjál békén, Te törzsed legnagyobbja, mert leginkább emberi valál! Ez voltál Te és ezt a komoly történelem, a halottak bírája, szikláiba vési. Fiad hadd lássa törekedve, küzdve, sírva, dicsvágytól szomjúhozva, el tud-e érni Téged? Frigyes hadd hajtsa le ősz fejét a jövőbe : vájjon azt fogja-e a halottak birájának sziklafelirása jelezni róla, hogy elért Tégedet?" De senki sem érezé mélyebben e veszteség nagyságát, mint II. József császár, a ki anyja halálával egyeduralomra jutott. Mária Terézia trónörököse már jóval az előtt magára vonzotta a világ szemét. Hisz már — főleg a bécsiek részéről — örömzajjal üdvözölt