Seite - 517 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

517 születése legfőbb fontosságú esemény volt; mert csak ezzel biztosíttatott a Habsburg-Lotharingi ház jövője Ausztriában. Gyermeksége viharos időbe esett; nevelése és oktatása nem épen a legjobb kezekbe volt adva. Mária Terézia minden gondosság mellett sem volt szerencsés ama férfiak kiszemelésében, a kiknek vezetésére a főherczeget bízta. A katonai szigornak, a melylyel a gyermekben korán nyilvánúló makacsságot meg igyekeztek törni, nem volt meg a remélt sikere; a helyett, hogy az önfejű, de egyszersmind jó szívű herczegben szeretetet és bizodalmat ébreszszen, az a kísérlet, hogy idegen s hozzá még korlátolt nézeteket erő- szakoljanak reá, még inkább fölkelté felsőségét érező szellemének ellenmon- dását és megütközését. A tantervben az öreg Bartenstein, a kinek tanácsát itt a császárné kikérte, a történelemre méltán nagy figyelmet fordított; de azok a bőbeszédű munkák, a melyeket József számára a történettanítás czéljából szerkesztett, nem voltak alkalmasak lebilincselni az élénk és csa- pongó szellemű ifjút. A jogtudományban tanítóiul olyan férfiak említtetnek ugyan, mint Martini és Riegger, a kik először vezették be a természetjogba s ama kor más tanaiba, de a tulajdonképeni iskola, a melyből a későbbi József császár kikerült, mégis inkább az a serkentés volt, a melyet a köz- élettel való érintkezésből merített. 1759 óta ismerkedett meg az alsóbb fokú közigazgatással; 1761 óta hívták meg az államtanács üléseire is, honnan a legfontosabb reformok kerültek ki s a hol József a császárné államférfiaival sokszoros érintke- zésbe jutott. A mint maga mondja, eleinte nem táplált sem szorgalmat, sem dics- vágyat ahhoz, hogy élénkebben vegyen részt a tanácskozásokban. De lassankint jövendőbeli hivatásának a tudata egyre hatalmasabban fölébredt benne s ekkor buzgón azon fáradozott, hogy önképzéssel egészítse ki ifjú- kora műveltségének hézagait. Ama kor bölcseleti és politikai irodalma annál élénkebb vonzó erőt gyakorolt reá, minél nagyobb lett a visszahatás, a melyet a tudomány a közéletre gyakorolni kezdett. Mintaképekben sem lehetett hiánya II. Józsefnek olyan korban, midőn nem egy államban lát- szott valósúlni az a plátói eszmény, hogy a bölcsek legyenek a királyok, a királyok pedig bölcsek. De mindenek előtt bizonyára a saját anyjának ragyogó mintaképe és II. Frigyes porosz királynak csábító példája volt az, a mely dicsvágyát amaz elhatározásig hevíté, hogy jövőre csupán az állam- nak éljen s neki szentelje minden tehetségét.