Seite - 518 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

518 Ez időből származik egy dolgozata „Ábrándok" („Réveries") czímmel, melyet már teljesen eláraszt az az egyoldalú idealismus, a mely Józsefre a legtisztább szándékok mellett utóbb oly végzetessé vált. Az emlékirat két dolgot nyilvánít halaszthatatlannak. A kormány abbeli korlátlan hatal- mát, hogy az állam javáért mindent megtehessen, és az ehhez megkívántató eszközök beszerzését, a melyeket József mindenekelőtt abban lát, hogy a nemesség kiváltságos állása eltöröltessék s az államadósság kamatai tetemesen leszállíttassanak. Az államhatalom — követeli József — egyezzék meg az egyes országokkal arra nézve, hogy közreműködésök vagy bele- szólásuk nélkül megtehesse javokra mindazt, a mit szükségesnek tekint; a kedvező hatások nem fognak majdan elmaradni. „Isten mentsen tőle — mondja szó szerint, — hogy a tett esküt meg akarnám szegni; de azt hiszem, oda kell iparkodnunk, hogy az egyes országokat megtérítsük s velők megértessük, mennyire hasznos lenne rájok nézve a kényuralomnak az a neme, a melyet én javaslok." Még jó ideig tartott, míg a fiatal főherczeg olyan helyzetbe jutott, hogy azokat az eszméket, a melyek lelkét heves forrongásba hozták, az ót környező külvilágra átvihette. 1764-ben római királylyá választatván, egy évvel később utódja lett ugyan atyjának mint német császár és társuralkodó Ausztriában; de sem az egyik, sem a másik állásban nem kínálkozott József rohamos alkotásvágyának megfelelő tér a tevékenységre. Mint császárnak azért nem, mert már lejárt az ideje a német birodalom olyan messzemenő reformjának, minő József előtt lebegett; de mint társ- uralkodónak sem, mivel Mária Terézia — épen úgy, mint előbb férjének — ő neki is csupán korlátolt hatáskört mutatott ki. A császárné egyedül az udvartartás berendezését, a katonaság meg a pénzügyek vezetését engedte át fiának; egyebekben Józsefnek csak tanácsadó szava volt, a melyet annál ritkábban tudott érvényre emelni, mennél gyakrabban tért az el épen a legfontosabb ügyekben az édes anyja nézetétől. A „bátran neki vágni" jelszó, melyet József a kormány vezéreszméjéűl ajánlott, ép oly kevéssé volt a császárné Ínyére, a ki inkább az idő érlelő hatalmától s a mérsékelt haladástól várt mindent, mint „a szellem azon kaczérsága", a melyet fiában rosszalt s mint az a felvilágosult és felvilá- gosító irány, a mely éveivel egyre szigorúbbá, sőt merevebbé váló vallásos alapelveibe ütközött. Főleg felekezeti dolgokban támadt sokféle nézet- különbség az anya és fia közt, a melyek az utóbbira olyan lehangolóan