Seite - 522 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

522 egy alkotmánynak, egy nemzetiségnek s egy törvényhozásnak kellett volna uralkodnia. József centralista volt. Mária Terézia szintén centralizált; de legalább az alkotmány főformáit nem érinté, bármennyire igyekezett is különben a rendek jogait szűkebb mederbe szorítani. Ellenben a József-féle egységes államban nem jutott tér az egyes országok külön jogai és szabadságai számára. Ez okból elmaradtak nemcsak az osztrák tartományok szokásos hódolatai, hanem Magyarországban és Csehországban a koronázás is. Szent István koronája Bécsbe, a császári kincstárba vitetett (1785), a mi a cseh koronával és az osztrák herczegi süveggel már előbb megtörtént. Minden rendi gyűlés, kivéve az adó kivetése czéljából összehívott tartománygyűlé- seket, betiltatott, a rendi bizottságok eltöröltettek s teendőik az országos kormányra, ámbár rendi képviselők hozzájárulásával, bízatott. A régi községi közigazgatási testületeket megszűntették, az igazság kiszolgáltatását jogtudó bírákra, a közigazgatást a kormány által kinevezett és a községek által fizetett elöljárókra bízták. Az uralkodó rendeleteinek végrehajtására a hiva- talnoksereget lényegesen szaporították s a bureaucrata rendszert nagy külső tökéletességre emelték. A császár azt akarta, hogy Magyarországra nézve szintén ugyanaz a köz- igazgatás, ugyanazok a törvények és ugyanazon adók legyenek érvényesek, mint a többi osztrák tartományokban. A magyar országgyűlést össze sem hívták többé; a megyék gyűléseit, a melyekhez a kormánynak pénzért és katonáért fordulnia kellett, csaknem az örökös tartományok gyűléseinek színvonalára sűlyesztették le. A magyar helytartótanács székhelyét Pozsony- ból az ország közepébe Budára tették át s a németet nyilvánították az addig szokásos latin helyett a hivatalok és törvények államnyelvének. Csakhogy még a József centralismusát sem szabad egészen azzal a fogalommal azonosítani, a melyet később olyan gyakran fűztek e szóhoz. József mindenek előtt egyedül arra törekedett, hogy az államügyek egy- formán és egységesen vezettessenek. Ellenben a végrehajtásban az egyes országos főhatóságok elnökeinek nem csekély fokú önállóságot engedett, mert részletes szabályzatok készítéséhez nem igen volt kedve. Az 1761-ki emlékiratban a hadügyek decentralizálását oly módon ajánlotta, hogy minden tartomány maga újonczozza és tartsa fenn csapatait. És míg egy- felől az ügymenet gyorsítása czéljából mindenütt a németet tette hivatalos nyelvvé, másfelől a legsürgetőbben szót emelt az ellen, hogy Galicziát