Seite - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

528 felügyelet alatt. A türelmi pátens érvénye kiterjedt az összes országokra Magyarország kivételével, melynek részére az ottani protestánsok máskép alakúit állásának megfelelően külön pátens bocsáttatott ki. A zsidók nehéz sorsát szintén több tekintetben enyhíté az emberbarát császár, valamint később, hogy az újonnan szerzett Galicziát minél inkább emelje, megengedte a mennonitáknak és a herrnhutiaknak az ott való letelepedést. Ellenben nagy szigorral lépett föl új szekták képződése ellen, minő példáúl az úgy nevezett cseh deistáké volt. Tökéletesen téves lenne az említett egyházi reformokat, valamint abbeli törekvéseit, hogy az egyházi visszaéléseket megszüntesse, vallás- talanságra vagy közönyösségre vezetni vissza, mint ez gyakran megtörtént. József nem volt szabad gondolkodó, mint II. Frigyes; kora nagy bölcseleti kérdései őt kevésbbé metaphysikai mozzanataikban, mint inkább az állami életre vonatkozó következményeikben foglalkoztatták. József épen úgy, mint anyja ragaszkodott a katholiczizmushoz, mint „uralkodó" valláshoz s bizo- nyára komolyan vette, midőn alkalmilag akként nyilatkozott, hogy oda adná mindenét, a mije csak van, ha államainak összes protestáns lakói a katholikus hitre térnének át. Különben is a hit egysége a legjobban illett volna az ő államegységi törekvéseihez. De, mivel ez immár elérhetetlen volt, ebből reá nézve önkényt folyt az a következtetés, hogy a vallás legalább a polgári életben ne okozzon különbséget. Ehhez járúltak a közgazdasági meg politikai érdekek, a melyek Józsefnek a protestánsok irányában való és elődeiétől teljesen elütő magatartását meghatározták. József mindenek előtt azt óhaj- totta, hogy a protestánsokat, a kik egy akkor még el nem feledett időszak- ban az ellenzék lelkét képezték az államban, jó és elégedett alattvalókká tegye; egyszersmind idegen protestánsokat remélt országaiba vonzani, hogy szorgalmukkal hasznosakká váljanak a földművelésre és az iparra. De habár első sorban afféle tekintetek voltak is, a melyek Józsefnek a protestánsok iránti magatartásában zsinórmértékül szolgáltak, ez esetben is a kor ama humánus irányát szolgálta, a melyhez fentartás nélkül csatla- kozott. József néha keménynek is mutatkozott. De ez a keménység nem szivéből folyt, hanem azon vakbuzgalomból, a mely a saját szavai szerint az állam java iránt áthatotta; annak a philanthropiának a következménye volt, mely az embereket a saját akaratuk ellenére is boldogokká kivánja tenni. A humanitas ez eszméje árasztja el József egész valóját és tevékenységét. A legnemesebb irányú alkotások, minők a süketnémák intézete, meg a köz-