Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

530 közkórházakkal kapcsolatban berendezett klinikákkal az orvosi kar virágzását mozdította elő, a melyet már anyja előkészített. De, midőn ekkép a „kenyérstudium" lett a fődologgá, teljesen meg- feledkeztek arról, hogy az emberi szellemnek ama földi táplálékon kivűl még egyébre is szüksége van s szabad fejlődést kivánó ösztöne még akkor is ellenáll annak, hogy egyoldalú, tisztán a gyakorlatiasra irányúló tartalmú műveltséget erőszakoljanak reá, ha az, mint ez esetben valóban történt, a kor uralkodó alapelveinek megfelel is. Ismételve felszólaltak már azon ép oly félszeg, mint nagyon elterjedt nézet ellen, mintha a szellemi élet Ausztriában az egész XVIII. század folyamán khinai fallal lett volna a többi Európától elválasztva. Ellenkezőleg, mióta a censura kivétetett a jezsuiták kezéből, a külföldi, főleg a német meg a franczia irodalom termékei többnyire akadálytalanúl jutottak be Ausztriába és ott fogékony talajra találtak. Gellert és Klopstock, Lessing és Wieland már akkor az osztrákoknál is ünnepelt nevek voltak s a német költői munkáknak Trattner-féle utánnyomásait nagyban olvasgatták. Egyesületek és folyóiratok keletkeztek, a melyek a német nyelvnek az idegen szavaktól való megtisztítását, a tudomány és a művészet fölélesztését tűzték ki feladatúi. Ugyanazon Jézus-társaságból, a mely addig a német nyelv ellenségének mutatkozott, támadtak az első osztrák költők, míg más felől a szabad- kőmíves rend emberbaráti és deista alapelveivel szintén behatolt Ausztriába. Mindezek után azt lehetne hinnünk, hogy a császár, midőn hozzá fogott a nagy feladathoz, hogy örökös tartományai lakosságát, valamint a lelkiismereti kényszertől, akképen a szellemi életre nehezedő bilincsektől is megszabadítsa a censura korlátolásával és a könyvkereskedés szabaddá tételével, mindehhez kellően előkészített talajra talált. Ez azonban csak részben volt így. A császár azt remélte, hogy a sajtó fölszabadításával ösztönt ad a tudományos életnek s az Írókban a szellemi munkatársak egész hadát nyeri a felvilágosodás nagy munkájához. De csakhamar kitűnt, hogy azok az új nézetek, a melyeket József diadalra akart segíteni, csupán a felsőbb osztályoknál — kiváltképen inkább franczia műveltségök miatt — találtak készséges befogadást, míg a nép nagy tömege, a mely századokon át néma volt, sem a kellő szellemi érettséggel, sem a kor nagy kérdései iránti értelemmel nem birt. A nagy tömeg Ausztriában a császár értékes adományát a gyermek naivságával fogadta, ki nem igen tudja, mit kezdjen az ajándékba kapott