Seite - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

532 játékszerrel. A censura-törvény legelső következménye az volt, hogy szám- talan és hihetetlenül sekélyes röpirat keletkezett, a melyek mindent, még a legszentebbet is a sárba ezibálták le, a melyből mérges gombaképen nőttek ki magok is. Más felől a censura új kezelése csak a József által általában óhajtott és előmozdított irodalmi irányt támogatta, a melynek szóvivőjéül legkülönösebben Sonnenfels tekintendő s a melynek költői kife- jezése Blumauer Aeneise volt, míg politikai kérdések fejtegetése még most is sokféle korlátolásnak volt alávetve. Egyébiránt minden gyakorlatias józanság mellett, a mely máskülönben jellemzé a császárt, mégis ő volt az, ki a várpalota melletti színházat udvari és nemzeti színházzá emelte s nem kevésbbé sok ösztönzést köszön neki a művészet, a melyet szabad óráiban maga gyakorolt s a melyet épen akkor Haydn és Mozart halhatatlan hírnévre juttatott Ausztriában. józsef nem csupán azon fáradozott, hogy Ausztriát bent egyesítse és szilárdítsa, hanem egyszersmind azon is, hogy azt a külföld előtt is élesen körülhatárolt egésznek tüntesse föl. Nem olyan valószínűtlen tehát, hogy, mint állítják, már Józsefben megvolt az a szándék, hogy összes államait egyetlen közigazgatási egészszé — úgy nevezett monarchiává — foglalja össze s Ausztria örökös császárja czímét fölvegye. Toscana bekebelezésének eszméje szintén ezzel áll kapcsolatban. Épen azoknak a kötelékeknek a fokozódó lazúlása, a melyek Ausztriát és a német birodalmat egymással összefűzték, bírhatta Józsefet az efféle tervezgetésekre. József trónra lépte a német birodalomban szintén nagy várakozásokat ébresztett. Meleg rokonszenvvel üdvözölték, mint a szemtanú Göthe irja, a szép ifjút római királylyá való koronázásakor. Klopstock neki ajánlotta a „Hermannschlach"-ot, Herder pedig felhívta őt, „a kilenczvenkilencz fejedelem fejét", hogy adja meg a népnek, a mire szomjazik: a német hazát egy és ugyanazon törvény nyel, egy nyelvvel és becsületes vallással, hogy ekképen befejezze azt, a mit Frigyes látott ugyan, de meg nem valósított. József csakugyan kísérletet tőn, hogy legalább a birodalmi kormányzat legfőbb közegeit felrázza dermedtségökből. De nagyon hamar visszariadt a kamarai törvényszéknek, meg a birodalmi udvari tanácsnak torony magasságú okmányhalmazaitól. A fődolog azonban az volt, hogy a birodalom kapcso- lata II. Frigyesnek Ausztria iránti ellenségessége s az új állás következtében, a melyet Poroszországnak adott volt, széthullott s nem lehetett előre látni, hogy a birodalom föderativ intézményei minő irányban fognak jövőre tovább