Seite - 536 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

536 olyan ellenállás támadt, a mely egyszersmind magában rejté a csiráját Németország későbbi, két táborra való oszlásának. II. Frigyes porosz király, a ki öreg napjaira minden irányban túl- szárnyalva látta magát II. József politikája által s azon ellenséges szövetség visszaállításától tartott, a mely egykor a hét esztendős háború kitörését előidézte, egyelőre Hannoverával meg Szászországgal olyan megállapodásra lépett, a mely utóbb Németország kisebb egyházi és világi fejedelmeinek csatlakozásával az úgy nevezett „fejedelmek szövetségévé" (1785) bővült ki, s a mely arra kényszeríté a császárt, hogy a cseretervről letegyen és követeléseiről a Hollandiával kötött békében lemondjon. A fejedelmek szövetsége II. Frigyessel sírba szállott ugyan, sót a király halála a császárban a Poroszországgal való állandó kiengesztelődés gondolatát ébreszté föl, kivált mivel Oroszország buzgósága a bajor csere- terv iránt szertelenül csekélynek bizonyúlt. Kaunitzhoz intézett egyik- emlékiratában (1786) József ebbeli nézeteit következőkben foglalá össze: „Ha — úgymond — Ausztria és Poroszország őszintén szövetkeznek és egymással egyetértőleg járnak el, nincs többé mit félniök sem valamely egyes hatalomtól, sem többek szövetkezésétől; ők lesznek a döntő birák nem csupán Németországban, hanem egész Európában. Az összes hatalmak keresni fogják barátságukat; nekik ellenben semmi más hatalomét nem keilend keresniök. Az általános béke csupán ő tőlök fog függeni. Nem lehet szövet- ség, a melynek szilárdabb alapja és egyszerűbb föltételei volnának, mint ennek." De a Poroszországgal való megegyezés terve csak szappanbuborék volt, a melyet nyomban szétpattantottak azok az aggodalmak, a melyeket Kaunitz felhozott. A régi ellentétek kiegyenlítetlenül fennállottak tovább is. Míg Poroszország továbbra is tetszelgett magának a birodalombeli osztrák hatás elleni antagonismussal, a mi főleg Dalbergnek mainzi és wormsi coadjutorrá való választásakor túnt ki, addig Józsefre nézve ezután is az Oroszországgal való szövetség volt a politikai vezérelv, mely mellett azonban mindenesetre fölmerült az a kérdés is, mi áll inkább érdekében Ausztriának: az-e, hogy Oroszországnak Törökország elleni szándékait hátráltassa, vagy pedig az, hogy azokat előmozdítsa? József most is a béke fenntartását óhajtá. Nem szabódott volna Orosz- országnak Törökország rovására való mérsékelt terjeszkedése ellen, a meny- nyiben ebből Ausztriára szintén megfelelő nyereség háramlott volna; de a törökök uraivá sem szándékozott tenni az oroszokat. Midőn tehát a porta és