Seite - 541 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

541 De életének föveny-órája már lejárt. József mindenkor magános magas- ságban állott, csak kevés férfiútól körülvéve, minő például Lacy volt, a ki különös mértékben élvezte bizodalmát, vagy Anton kabineti titkár, a ki a levelezését végezte, öcscse, Lipót, és húgai, a kikkel élénken levelezett, idegen földön éltek és nem osztoztak nézeteiben. Még Kaunitz is távol tartotta magát tőle, minthogy már évek óta óvakodott a betegekkel való érintkezéstől. Csupán unokaöcscse, Ferenez, időzött közelében; ezt Florenczből hivatta Bécsbe, hogy maga ellenőrizze nevelését. Máskülönben az utolsó években kiváltképen öt nemes hölgy, Clary, Kinsky, Liechtenstein Leopoldin és Eleonóra herczegnők, valamint Kaunitz grófné voltak azok, kiknek élénkítő társaságában üdülést szokott keresni az államügyek fáradalmai után. Végte- lenül kellemes volt a császárra az érintkezés unokaöcscse Ferenez szeretetre méltó, szerény hitvesével, Erzsébet württembergi herczegnővel. Annál kíno- sabban érintette őt Erzsébet korai, hirtelen halála. Két nappal később — 1790 február 20-án — rövid haláltusa után ő maga is elhunyt magánosan és elhagyatva, a mint élt. Halálánál csak a gyóntató atya meg az orvos, Ferenez főherczeg és három hű embere: Lacy, Rosenberg és Dietrichstein voltak jelen. De még egy más alak is gyászolva borúit a császár halottas ágyára, az állam eszméje, ama fenkölt ara, a mely minden más boldogság hiányát pótolta neki, a melynek teljesen neki szentelte magát s a melyet még megpróbáltatásokban gazdag élete végóráiban is, a mint mondá, egész erkölcsi és testi erejével szolgált a nélkül, hogy ama következményekkel törődött volna, a melyek ebből a saját életére származtak. Utolsó gondolatai is hazájával foglalkoztak, a melyet egy búcsúlevélben Kaunitz gondosko- dásába ajánlott. József, mint a hálás unokaöcscse, Ferenez császár által emelt emléken levő szép felirat mondja, nem sokáig, de egészen a közjónak élt. Az az idő, midőn egy maga uralkodott, csupán tíz esztendőre terjed, de ez évek Ausztria történetének tartalomban és következményben leggazdagabb évei. Midőn itt még egyszer végig pillantunk József uralkodásának eredményein és balsikerein, élesebb megkülönböztetést kell tennünk, mint rendesen történni szokott, egy felől Magyarország meg Belgium, más felől pedig az osztrák örökös tartományok közt s egyúttal nyomatékosabban akarjuk hangsúlyozni amaz ártalmas visszahatást, a melyet ezen császár szeren- csétlen külső politikája országai belső ügyeire gyakorolt. A mi ugyanis a Lajtán túli, az osztrák tartományokat illeti, könnyen fölismerhető, hogy