Seite - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

542 itt a József-féle és az előző Terézia-korszakbeli törvények között való különb- ség kevésbbé a lényegben, mint inkább a formában, kevésbbé a tárgyakban, mint inkább a végrehajtás gyorsabb menetében, szóval inkább Józsefnek abbeli óhajában rejlett, hogy még maga arassa ama reformok gyümölcseit, a melyeket az Augarten fáihoz hasonlított, mely fákat fiatal csemeték helyett ő ültette, hogy még maga is örvendhessen hűsítő árnyékuknak. Ez a sietség kétségkívül sokat hozzájárúlt nem egy terve meghiúsultához, valamint tagadhatatlan az is, hogy József reformjai sokkal mélyebben belenyúltak az addigi viszonyokba, mint anyja újításai, hogy tehát azok, a kiket érintettek, sokkal fájdalmasabban érezték hatásukat. Különösen az egyház-politika terén történt ez, a hol az ő és az anyja nézetei úgy álltak szemben egymással, mint két különböző világnézet. Az is igaz, hogy Józsefnek nem volt érzéke a történeti jogok iránt; csakhogy e hibában osztozott kora uralkodó eszméivel. Ausztriában és a külföldön nem csupán a kormány, hanem a kormányzottak, a kiváltságolt osztályok is elvesztették a történelmi érzéket, ha ez alatt nem a meglevő viszonyokhoz való csökönyös ragaszkodást, hanem azok folytonos fejlesztését értjük. Mária Terézia türelme szintén megbénúlt a szívós ellenálláson, a melyet a nemesség kifejtett irányában. Ó is panaszkodott volt, hogy a rendekkel semmire sem lehet menni, miért is a legfontosabb intézkedéseket hozzájárúlásuk nélkül rendelte el. Életre való rendi alkotmányról Ausztriában különben is rég nem lehetett már szó s így annak visszaállítása nem felelt meg a kor szelle- mének, a melynek úgy jó tulajdonságai, mint gyöngeségei visszatükröződnek |ózsef lelkében. Egészen más volt a helyzet Magyarországon és Belgiumban, hol a régi jogok még érvényben és gyakorlatban maradtak. De még az örökös tartományokban is, a melyek pedig akkor már jó hosszú idő óta korlátlan módon kormányoztattak, lassankint a legkülön- bözőbb elemek és érdekek olyan ellenzékké egyesültek, a mely kevéssel József halála után megdöntötte reformjainak legalább egy részét. „Mért nem szereti népe Józsefet?" Ez volt a kérdés, a melyet egyik egykorú röpirat szerzője fölvetett. Ebben rejlik életének egész tragikuma, mely magyarázatát azon végzetes bűvkörben leli, a mely a császárt népeitől elválasztotta. József forradalmi természet volt, mely csak akkor érhetett el sikert, ha és a mennyiben fogékony talajra talált azon mérhetetlen erjedő anyag számára, a melyet az államéletbe dobott. Ez azonban sok minden kívülről jövő előzetes ösztönzés daczára sem történt. Csak a művelt emberek