Seite - 544 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

544 Ez értelemben József a kort, melynek fia volt, mégis megelőzte. Helytelen lenne Józsefben csupán idegen, külföldről kölcsönzött eszmék utánzóját látni. Elsajátította ugyan a maga korszaka tanait, de élesen kiváló személyiségében azok csakhamar egyéni jelleget öltöttek s olyan következményekre vezettek, a melyeket csupán a késő jövő érlelhetett meg. József úgy halt meg, hogy előbb legtöbb intézkedését visszavonta; de még sem hasztalanúl élt Ausztriára nézve; az ő erős ütései alatt egy régi világ omlott össze. Egyes reformjai fenmaradtak, mások napjainkban lettek Ausztria újjászervezésének a kiindúló pontjaivá. Újításainak az értékéről azonban mindig eltérők lesznek a nézetek, minthogy ez főleg azon állás- ponttal függ össze, a melyet a XVIII. század eszméivel szemben elfoglalunk. Csak az iránt nem forog fenn kétség, hogy szándékai a legnemesebbek voltak. Már kortársai „ egyetlen "-nek nevezték; a hálás utóvilág pedig „az emberiség tisztelőjét" becsüli benne, a ki a bécsi polgároknak meg- nyitotta az Augartent és a Prátert; tiszteli benne „az irgalmas samaritanust a trónon", a ki mint orvos lép a szegény özvegy betegágyához; az elnyo- mottak segélyt nyújtó barátját, kinek a bécsi várpalota egyik folyosóján minden tudtára adott szenvedés számára volt egy-egy vigasztaló és meg- nyugtató szava és a szeretettel teljes császárt, a ki birodalma legutolsó kunyhójának is enyhíteni igyekezett a nyomorát, sőt a bűnös sötét börtönébe is leszállott, hogy ott is könyörületességet és kíméletet gyakoroljon, hol máskülönben a részvét ki szokott apadni. A legérettebb életkorban, negyvenhárom éves korában lépett József testvéröcscse és utóda, II. Lipót, addig Toscana nagyherczegc egy kis állam rendezett állapotaiból olyan birodalom zűrzavarossá vált viszonyaiba, a mely kívülről fenyegetett, belülről háborgó és kimerült volt. Lipót azonban csakhamar megmutatta, hogy meg tud birkózni a nagy feladattal, a mely reá várakozott. A reformok, a melyek toscanai huszonöt éves uralkodásán átvonultak, őt szintén teljesen áthatottnak mutatják a kor uralkodó eszméitől, a melyeket még messzebb vitt és következetesebben valósított, mint József. De, ha közelebbről nézzük, lehetetlen észre nem vennünk egy jelentékeny különb- séget a II. Lipót és II. József politikai elvei közt. „József szabadelvűsége politikailag imperialista természetű volt, Lipót szabadelvűségét alkotmányos színezet jellemzé." Lipót Toscanában mint korlátlan fejedelem uralkodott ugyan, mert azon országban egyáltalán hiányzott minden népképviselet.