Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

546 táplál. Az ilyen országban uralkodó és nép között kölcsönös kötelezettségek állnak fenn, a melyeket csak közös megegyezéssel lehet megváltoztatni." Közvetlen ellentétben józsef kormányzati elveivel azután hozzá teszi, hogy nem üdvös dolog a népre a jót rákényszeríteni, mihelyt annak czélszerű- ségéről ez maga meggyőződve nincs. Sőt 1790 január 25-én kelt úgy nevezett „ hitvallás "-ában így nyilatkozik: „Azt hiszem, hogy az uralkodó, még az örökös is, csupán küldöttje és megbízottja a népnek, a melyért él s hogy minden gondját és munkáját annak kell szentelnie. Azt hiszem, szükséges, hogy minden országnak legyen alaptörvénye, vagy a nép és az uralkodó közötti szerződése, a mely az utóbbinak a hatalmát korlátolja; hogy, ha az uralkodó e törvényt meg nem tartja, tényleg lemond állásáról, a mely csupán azon feltétel mellett ruháztatott reá, és hogy a nép nem köteles neki tovább engedelmeskedni." Az ilyen alapelvekből önként következett Lipót magatartása Ausztria belső bonyodalmai közepett. Elejtette az államegységnek József-féle gondo- latát. Már Bécsbe utazása közben megígérte a magyaroknak alkotmányuk visszaállítását. Épen úgy fölajánlotta a belgáknak kiváltságaik teljes meg- erősítését. Az örökös tartományokban a rendi alkotmányokat új életre ébresztette. A tartománygyüléseket mindenütt összehívta. A leggyűlölete- sebb újítások közül néhányat, különösen a kirovásban helytelennek bizonyúlt József-féle adórendszert nyomban megszűntette. A papságnak szintén adott némely könnyebbítést József államkényszerével szemben, a fő papnöveldéket eltörölte, s egyes zárdák visszakapták javaikat. Ilyképen a felizgatott orszá- gokat lassankint újra megnyugtatták, főleg mikor Lipót a hagyományos ősi szokások szerint Magyarország és Csehország királyává koronáztatta magát s negyedszülött fiában ismét nádort adott a magyaroknak. A belga zavargások elfojtása a külfölddel való béke visszaállításának kapcsán szintén sikerűit. Lipót az uralkodást Ausztriában azon eltökélt szándékkal vette át, hogy testvérbátyja hódító terveiről lemond s minden áldozatot meghoz a béke visszaállításáért, a melyre, tekintve a belső viszonyokat, sürgetőleg szüksége volt. Békeszeretetét kemény próbára tette ugyan Herzberg porosz miniszternek területszerzésre irányzott politikája (Danczkát és Thornt akarta, másrészt azt kivánta, adja vissza Ausztria Galicziát Lengyelországnak s kárpótolja magát a porta rovására), de még inkább II. Frigyes Vilmos porosz király harczvágya. Lipót azonban a legszélsőbb engedékenységgel el tudta