Seite - 547 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

547 hárítani Herzberg csereterveit s lefegyverezte ellenfeleit; 1790 július havában jött létre Poroszországgal és a tengeri hatalmakkal a reichenbachi szerződés, a melyben Poroszország elejté a csereterveket, Lipót pedig megígérte, hogy a régi birtokállomány alapján békét köt a törökkel. E szerződéssel Lipót egyszersmind szabad kezet nyert Belgium irányában, a mely kevéssel ezután kénytelen volt újra meghódolni a benyomuló osztrák csapatoknak. Lipót császárrá választása szintén nehézség nélkül történt. Lipót uralkodása a külügyi politikában is fontos fordúlópontot jelez. A Francziaországban lezajló események, valamint azon szándéka, hogy eddigi szövetségesétől, Oroszországtól függetlenebbé teszi magát, arra ösztönözték őt, hogy a portával békét kössön s Poroszországhoz közeledjék. A Lengyelországban történő dolgok élénken foglalkoztatták Lipót figyelmét. Elismerte ez ország új (májusi) alkotmányát, habár nem vett is, mint többször állították, tevékeny részt annak előkészítésében, de minden- esetre óhajtotta Lengyelország és Szászország állandó egyesülését s a respublica belső megszilárdúlását, hogy örökre kivonja azt Poroszország és Oroszország veszedelmes hatása alól. Egyúttal a franczia forradalom most első ízben szintén érvényesíteni kezdé hatását az általános európai viszonyokra. A szövetség Ausztria és Francziaország közt megsemmisült, Lipót nővére, Mária Antoinette a leg- nagyobb veszélybe sodortatott; az Elszászban birtokos birodalmi fejedelmek közül többen a francziák részéről anyagi jogsérelmet szenvedtek; a mene- kültek minden udvarnál segélyt kerestek, míg a jakobinusok a határos országok lakosait igyekeztek felbújtogatni. Lipót, míg erejét az Európa keletén folyó bonyodalmak tartották lekötve, minden döntő lépésről — különösen a szándékolt titkos szökésről — lebeszélte nővérét s Artois gróf segélykérését is visszautasítá. Mint Kaunitz, úgy Lipót is az európai béke érdekében egyenlően kívánatosnak tartotta egy részt a királyi hatalom maradandó korlátolását Francziaországban, más részt a franczia forradalom hullámainak gátak közé szorítását. Ennek legalkalmasabb eszközét abban látta, ha Francziaországban életre való alkotmányos állapot létesül, a mely a királynak elégséges tekintélyt, a népnek viszont széles körű alkotmányos jogokat biztosít. Ezt az eredményt, a mennyire csak lehet, fegyverhatalom alkalmazása, főleg azonban franczia határterületek elszakítása nélkül kellett volna elérni, mert e területek felosztása előreláthatólag európai bonyodalmakra adott volna alkalmat. 69*