Seite - 552 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

552 párisi nemzetgyűlés hadüzenete csak formailag szólt „Magyarország és Csehország fiatal királyánaku; lényegileg Európának egész régi rendje ellen volt az irányozva. Csak a fenyegetett Európa egyesülése lehetett volna képes a vesze- delmet elhárítani. Ausztria és Poroszország valóban kezet fogtak egymással a fegyveres szövetségre s régi viszályaikat feledni látszottak. II. Katalin orosz czárnő, egykor Diderot készséges tanítványa, most szintén a leg- mélyebb gyűlöletet mutatta a jakobinusok irányában. De a valóságban a három hatalom szándékai nagyon eltértek egymástól s az ellentétek a nagy közös érdeken gyorsan diadalt arattak. Már a Champagneban viselt szerencsétlen hadjárat s annak szomorú következményei fölismerhetővé tették az osztrák-porosz szövetség laza szer- kezetét és belső ellenttiondását. A francziáknak akkor még nem sikerűit a szövetséget szétrobbantani, cle felbomlását nagyban siettették a Lengyel- országban történő események. Katalin két évtized óta szünet nélkül dolgozott azon a terven, hogy Lengyelország meghódításával közvetlen érintkezésbe hozza a czári biro- dalmat a nyugat művelődésével. Hogy a zsákmányt biztosítsa magának, akadályozólag állta útját a Lengyelország megszilárdulására tett kísérletek- nek, s hogy senki mással se kelljen egykor az ország birtokán megosztoznia, Poroszországot és Ausztriát egymással ellenséges feszültségben igyekezett tartani, s midőn ez többé nem akart sikerülni, a két hatalmat minél mélyeb- ben be igyekezett bonyolítani a Francziaországgal való háborúba. De fínomúl szőtt tervét meghiúsították a Poroszország és Ausztria között folyó titkos tárgyalások, melyek oda irányúltak, hogy Poroszország egyezzék meg Oroszországgal Lengyelország újabb felosztása iránt s ez országban kárpó- tolja magát a franczia háború költségeiért, ellenben Ausztria számlája azzal nyerjen kiegyenlítést, hogy Belgiumért cserében megkapja Bajorországot. Ezeket az alkudozásokat azonban többé nem Kaunitz, hanem Spielmann államtanácsos vezette. Az agg kanczellár csak utólag nyert a küszöbön álló megegyezésről értesítést; rosszalta azt s ez alkalomból visszalépett állá- sától. Lemondása természetes következménye volt annak, hogy a franczia forradalom halomra döntötte azt a politikai rendszert, a melyet ő alapított 1756-ban; intő szavát nem vették figyelembe, s hivatalbeli utódjától, Cobenzl Fülöp alkanczellártól Poroszország kicsikarhatta a beleegyezést olyan egyezményhez, a melyet Kaunitz agyrémnek, Lengyelország irányá-